{"version":"1.0","provider_name":"Sz\u00edvdobban\u00e1s","provider_url":"https:\/\/bocsika.cafeblog.hu","author_name":"Elk\u00e9stem","author_url":"https:\/\/bocsika.cafeblog.hu\/author\/elkestem\/","title":"","html":"


\n<\/div>

 R\u00e1nk, emberekre nagyon jellemz\u0151, hogy am\u00edg a dolgok f\u00fcgg\u0151ben vannak, \u00e9s van m\u00e9g es\u00e9ly\u00fcnk r\u00e1, hogy tov\u00e1bb \u00e9s egyre tov\u00e1bb h\u00fazzuk, mindig rem\u00e9nyked\u00fcnk, hogy a legk\u00f6zelebbi utcasarok m\u00f6g\u00f6tt megtal\u00e1ljuk a j\u00f3t, \u00e9s ez\u00e9rt sohasem ragaszkodunk hozz\u00e1, hogy ott legy\u00fcnk boldogok, ahol \u00e9ppen vagyunk. De mihelyt meg\u00e1llapodunk, \u00e9s azt hissz\u00fck, hogy most azt\u00e1n biztos a siker, ott \u00e1llunk egy t\u00e9glafal el\u0151tt. Nem fordul fel\u00e9nk a szerencse, s\u0151t meglehet\u0151s fesz\u00fclts\u00e9get okozva v\u00e1rat mag\u00e1ra. \u00c9s ilyenkor sajn\u00e1lkozva gondolunk vissza az elm\u00falt id\u0151kre, amikor m\u00e9g elsz\u00f6khett\u00fcnk, \u00e9s valahol a l\u00e1that\u00e1ron lebeg\u0151 felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt elt\u0171nhett\u00fcnk. \u00cdgy \u00edg\u00e9r\u00fcnk magunknak mindig \u00fajabb orsz\u00e1gokat, \u00fajabb es\u00e9lyeket, csod\u00e1latos dolgokat, \u00e9s kergetj\u00fck egyre tov\u00e1bb az \u00e1lmokat, \u00e9s k\u00f6zben proviz\u00f3rikus \u00e9letet \u00e9l\u00fcnk.<\/span><\/span><\/span>
     Carl Gustav Jung<\/span><\/span><\/p>

<\/p>","type":"rich"}