1.0Szívdobbanáshttps://bocsika.cafeblog.huElkéstemhttps://bocsika.cafeblog.hu/author/elkestem/<div style="text-align: center;"><img style="width: 458px; height: 76px;" src="https://bocsika.cafeblog.hu/files/elvOel.gif" class="blogkep"><br><br> </div><p> <span style="color: rgb(102, 102, 0);"><span style="color: rgb(51, 102, 102);"><span style="font-size: 18px;">Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.</span></span></span><br><span style="color: rgb(51, 102, 102);">    <span style="color: rgb(255, 51, 0);"> Carl Gustav Jung</span></span></p><p style="text-align: center;"><img style="width: 450px; height: 74px;" src="https://bocsika.cafeblog.hu/files/elvOel.gif" class="blogkep"></p>rich