Tisztelt látogató!

1.0Szívdobbanáshttps://bocsika.cafeblog.huElkéstemhttps://bocsika.cafeblog.hu/author/elkestem/Tisztelt látogató!<img style="width: 182px; height: 165px;" src="https://bocsika.cafeblog.hu/files/0000007294.gif" class="blogkep" align="left"><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CTEMP%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Tisztelt látogató! És kedves barátaim, ki meri felvállalni, hogy blog barátja vagyok! Mert ez más státusz nem látjuk egymást, csak mit olvasunk, ítélünk meg, és valljuk be, döntünk, tetszik e vagy nem. Ha nem pálcát törünk, esetleg le is hülyézzük, hogy ez erős szó? Igen lehet, de mégis ez többnyire a helyzet. Valakinél most olvastam a barátságról, hogy ki ő nem fontos, elmélkedik, mert csalódott és eszembe jut az én sorsom. Én azt hittem pár éve sok barátom van, s volt is még tenni tudtam. De érdekes mondón most, hogy nem, egy barát sem keres engem. Persze meg is érteném, hiszen világválság van, és ugye erre is kihat, tehát hol lehet leépíteni, a barátot félretenni. Félretenni írom én, és remélem így is, van, s nem eldobni. Mert egy bölcs mondás azt mondja barátot félre tenni, lehet, eldobni soha. Nem tudhatjuk, mit hoz a sors és mikor lesz szükségünk rá. Minden évben elsőként küldtem én a köszöntő, lapokat, és többnyire válasz érkezet! Az idén nem tettem, kíváncsian kinek lehetek fontos, ki az ki nem várja el, hogy első én legyek és aztán ő is küld, mert ezt kívánja az etikett. Hát a tucatnyi barátból csupán kettő volt, ki megtette. Nem tudom magam sem létezik e önzetlen igaz barátság, de szeretném hinni, hogy kell legyen, ahol hazugság nélkül, lehet élni, ha segítség merjek kérni, és kapjak annyi szeretetet, mint én is nyújtok, nem többet, nem mást, de annyit. Csak ennyit szeretem, volna veletek közölni, és azt hiszem, elbújok a csigaházamba, átgondolom, mind azt, mit éltem én eddig. És várok türelmesen tovább, az nem lehet, hogy az élet így érjen véget, hogy senkiben nem bízhattam meg, persze tudom, hogy két ember ki megelőzve engem, köszöntött fel s küldte el jókívánságait ők igen is szeretnek és barátaim, rájuk számíthatok, de akkor mi baj lehet telhetetlen vagyok? Mert van kinek ennyi sem jutott. Ti kik olvastok engem természetesen, rátok ez nem vonatkozik, hiszen megtiszteltetek, már azzal is, hogy olvastatok köszönöm, és hálás vagyok minden kedves szóért, vagy jogos, helyén való építő jelegű kritikáért! Elnézést, ha tőlem mást vártatok. <o:p> </o:p><img style="width: 459px; height: 105px;" src="https://bocsika.cafeblog.hu/files/31.gif" class="blogkep">rich