Sulyok Vince: A sétálás öröme
Szeretek csöndes fasorokban járni
napos és tiszta őszidőn
sétabotként használni az esernyőt
ráérőn könnyedén de mégis
tartással s picit hetykén lépni
tűnődve meg-megállni néha
a játszi könnyű sárga fényben
s a rétek fölött messze nézni
hol halványkéken úsznak a hegyek
a pasztellszínű párás végtelenek
s fürtös hajam ha homlokomra hull
a könnyű bőrkesztyűt lehúzni balkezemről
körmeimen szikrákat vet a nap
s pár percig így maradni mozdulatlan
csak nézelődni boldogan
miközben halottszép pirosló levelek
sodródnak szállnak
a sugaraktól porló tájnak –
Tudjátok jól hogy egyedül vagyok
ne oktassatok komolyodni
s ne bántsátok szép őrültségeim mert
nagyon szeretek mosolyogni –