Sorsunk

2007 december 13. | Szerző: Elkéstem |

 Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,.
Erősnek hisszük szerfelett magunkat..
Lelkünk repül, száll, magával ragad,.
Bús aggodalmak mindhiába húznak..
Csalóka álmok léghajóján.
A vihar szépen fellegekbe tüntet,.
Míg lenn a földön kárörvendő,.
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket..
.
Van az életben egy-egy pillanat,.
Hogy nem várunk már semmit a világtól,.
Leroskadunk bánat terhe alatt,.
Szívünk mindenkit megátkozva vádol..
Míg porba hullva megsiratjuk,.
Mi porba döntött — sok keserű álmunk,.
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,.
Míg testet öltött fájdalmakká válunk..
.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,.
Szívünk a vágyak tengerén evez,.
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,.
De egy zord erő küzdelemre készti..
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,.
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka..
Ady Endre