Most tanulok nálad nélkül élni
2008 január 28. | Szerző: Elkéstem

nálad nélkül élni,
Megszokni, hogy
nincs már a csoda,
Mely
megtanított karjaid közt égni,
S mit
megismételt minden éjszaka.
Most tanulok
lemondani rólad,
Temetni a
tegnap örömét.
Nem kérdezni
magamtól, hogy hol vagy,
Ha fogva tart,
ha rámtör a sötét.
Most tanulom
feledni az arcod,
Most tanulom
feledni a hangod,
S felemelni
védőpajzs gyanánt
A könnyeimtől
megtisztult magányt.
Most tanulok
mindent visszakérni,
Amit az élet
tőlem ellopott,
Most tanulok
nálad nélkül élni,
– Iszonyú rossz
tanítvány vagyok!
Szövegíró :
Bradányi Iván
Zeneszerző :
Szekeres Géza
Endrődi Éva:Most tanulok nálad nélkül élni
2008 január 27. | Szerző: Elkéstem
A nőkről…
2008 január 26. | Szerző: Elkéstem
Minden nő szép, aki szeret…
Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját:
– Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
– Ezt nem értem! – mondja a kisfiú.
– És ezt soha nem is fogod megérteni …- válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
– Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
– Minden nő ok nélkül sír. – Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hogyha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy sziklaszilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod:
Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
))))
2008 január 31. | Szerző: Elkéstem
Elmondok egy mesét, mi megesett, s nem
lett belőle baleset, bár félreértés igen.
Hát kezdem is iziben.
Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom nem háztartásbeli,
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén bemerek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami,
Amihez oly pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
Gyors és lassú tempóban,
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított ő,
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom, először borsódzott a hátam,
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem,
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.
Csináltam reggeltől korán felkelve,
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem
Még estefelé is, mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fénylő topán.
Van, aki gumisapkát húz a fejére,
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek? Nem kell ezt megszólni,
Nem kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.
Oldal ajánlása emailben
X