2008 január 9. | Szerző: Elkéstem |

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

————————————————————————————

Találjuk meg életünk értelmét

Ki vagyok én, mi a célja az életemnek? Ha feltettük már magunknak ezt az alapvető kérdést, és meg is tudtuk válaszolni, jó úton haladunk az önmegvalósítás felé. Találjuk meg életünk értelmét!

Amennyiben nem sikerült kielégítő választ adnunk rá, el kell gondolkodnunk személyiségünk előnyein-hátrányain, miben tudunk értékeset nyújtani a munka és a magánélet terén egyaránt. Tegyük mindezt azért, hogy megfelelő célokat tűzzünk ki magunk elé, és azok megvalósításával foglaljuk el magunkat. Fontos az is, hogy ne zárkózzunk be önmagunkba, olykor törjük meg a hétköznapok monotóniáját: ápoljuk a barátságot, járjunk el találkozókra, étterembe, szórakozni, építsünk ki új kapcsolatokat – tanácsolják a szakemberek. Ha megfosztjuk magunkat ezektől a lehetőségektől, és inkább az alvást választjuk például egy esti program helyett, természetes, hogy a végén nem lesz miből profitálnunk. A boldog élet dinamizmust igényel, és nem azt, hogy folyton “takaréklángon égjünk”!

Figyeljünk jobban másokra!

Az empátia olyan képesség, melynek segítségével megérthetünk és megismerhetünk másokat, azonosulva velük. Általa megkönnyítjük a kapcsolattartást, javítunk életszemléletünkön. Próbáljuk meg, hogy a hozzánk közel állók vagy a tőlünk eltávolodott, sokban hibáztatott személyek helyébe képzeljük magunkat. Jöjjünk rá az okokra, például: a főnökünk ideges – mert beteg a gyereke, a társunk figyelmetlen velünk – mert munkahelyi gondjai vannak, a kollégánk utálatos – mert környékezi az influenza. Legyünk megértőek, hiszen bizonyára mi sem lennénk különbek adott esetben.

“Egyezzünk ki” a múltunkkal!

Elfogadni a múltat azt jelenti, hogy félre tudjuk tenni régi sérelmeinket, belenyugszunk mindabba, amin úgysem tudunk változtatni, “megemésztjük” a családi bajokat, és képesek vagyunk túltenni magunkat váláson, gyászon és más szomorú eseményen. Emellett kezelni tudjuk a függőben lévő vitát, feszültséget, melyet nem szabad véglegesnek tekintenünk. Lehet, hogy nehéz ezt a magatartást megvalósítanunk, viszont elengedhetetlenül fontos lépést jelent a boldogság felé vezető úton, a szükségtelen bánat, az értelmetlen szenvedés, fájdalom elkerüléséhez.

(www.patikamagazin.hu)