kér magának, nem lehet egy pillanat alatt előidézni mondván: – ma eljött az a
nagy nap, amikor szeretni kell!
szeretet nélküli életünk, mert a legtöbben elkezdenek kapkodni, pánikszerűen
látszat-megoldásokkal pótolni mindazt, ami egész évben elmaradt. Aki ritkán éli
meg, az nem tudja, hogy a szeretet egy bensőséges lelkiállapot. Egy mosolygó
pillantás, egy kézfogás, egy simogatás, egy csók, egy ölelés, pusztán az, hogy
csendben a másik mellett állunk, ezerszer több szeretetet rejt magában, mint
amikor 30 kiló ajándékot a kezébe nyomunk valakinek. Óriási félreértés azt
hinni, hogy tárgyak képesek közvetíteni azt, amit az életnek kell közvetítenie.”