Szűcs Judith – Mondd,mit tegyek,hogy érezd…

2008 január 19. | Szerző: Elkéstem

 

Virág eső

2008 január 18. | Szerző: Elkéstem

 

Müller Péter: idézet

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 
“Az igazi szeretet egy egész életet
kér magának, nem lehet egy pillanat alatt előidézni mondván: – ma eljött az a
nagy nap, amikor szeretni kell!

 Ilyenkor sajnos gyorsan lelepleződik
szeretet nélküli életünk, mert a legtöbben elkezdenek kapkodni, pánikszerűen
látszat-megoldásokkal pótolni mindazt, ami egész évben elmaradt. Aki ritkán éli
meg, az nem tudja, hogy a szeretet egy bensőséges lelkiállapot. Egy mosolygó
pillantás, egy kézfogás, egy simogatás, egy csók, egy ölelés, pusztán az, hogy
csendben a másik mellett állunk, ezerszer több szeretetet rejt magában, mint
amikor 30 kiló ajándékot a kezébe nyomunk valakinek. Óriási félreértés azt
hinni, hogy tárgyak képesek közvetíteni azt, amit az életnek kell közvetítenie.”

Müller Péter: Titkos Tanítások című könyvéből:

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 

,, Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, nejed is sajog, azonnal. A szeretet nem sem időt, sem távolságot. Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen – hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim, valószínűleg erről beszél: a szeretet nem halandó. Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek – s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.

A szeretetben minden most van.

Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.”

Audrey Hepburn Tribute

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 

Ősz volt

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 

Tanítás

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 

Párkapcsolati illúziók

2008 január 17. | Szerző: Elkéstem

 

Párkapcsolati illúziók

   

            Vannak frázisok, melyekkel, előszeretettel vigasztaljuk magunkat, ha épp csak döcög magánéletünk szekere. Íme néhány tévhit elsősorban azok figyelmébe, akik úgy érzik, hogy az igazán meseszerű találkozások mindig csak másokkal történnek meg. Nincsenek egyedül.

 

1. A külső nem számít!

 

Igazságtartalma: 50%

 

Már az óvodáskorban is népszerűbbek az előnyösebb génekkel rendelkező kisfiúk és kislányok, a helyzet, pedig később sem változik. Kutatások bizonyítják, hogy a karrierépítés terén is előnnyel indulnak a mutatósabb külsejűek, miért lenne ez másként a párválasztás terén? A hódítás azonban nemcsak a kilók számán vagy a szép arcbőrön múlik, hanem azon is, hogyan gazdálkodunk azzal, amink van. Ha jó a ,,marketingünk”, nincs gond a kisugárzásunkkal, ha tisztában vagyunk belső értékeinkkel, ha van beszélőkénk és humorunk, hamar át fogjuk törni a külsőségek szintjét. Gond akkor van, ha kishitűen állunk a társkereséshez, naphosszat sajnáljuk magunkat, és nem teszünk semmit azért, hogy vonzónak tűnjünk elsősorban a saját, másodsorban mások szemében.

 

 

2. Az egzisztencia nem számít!

 

Igazságtartalma: Tizenévesen még majdnem 100%, harmincéves kor felett 30%.

 

Ha ki kellene töltetni egy kérdőívet, amely a nők által legkevésbé tolerálható tulajdonságokat venné számba, biztosan előkelő helyen szerepelne a teszetoszaság, a lustaság és a bizonytalanság. Ezek a férfiak ugyanis általában nem úgy festenek, mint akik valaha is megérnének a családfőszerepre, míg a húszas éveiktől kezdve egy nő számára egyre fontosabbá válik, hogy a lehetséges férj- és apajelöltet is meglássa választottjában.

 

Egyre több férfi hőköl vissza a felelősségtől, messzire kerülve azokat a nőket, akik nyíltan vállalják a partner egzisztenciájával kapcsolatos elvárásokat. Hogy elkerüljük a fogalomzavart, hangsúlyozom, hogy a biztos háttér nyújtására alkalmas körülmények elvárása nem azonos a kitartotti szerepbe vágyakozással. No és persze az is rendben van, ha egy huszonéves fiú még keresi önmagát, de egy olyan harmincas férfiú, aki még semmilyen bázist nem tudott teremteni magának, szinte biztos, hogy hátránnyal indul a társkeresés útvesztőiben.

 

3. Mindenki megtalálja a nagy Őt

 

Igazságtartalma: 40-50%

 

Az állítás úgy igaz, hogy mindenki megtalálhatja azt a személyt, akire nagy Őként tekinthet. Nagy Őként vagy Igaziként azt szoktuk aposztrofálni, akit egy életen át el tudnánk képzelni magunk mellett, akivel átéljük a félszavakból is megértjük egymást és a talaj felett lebegés érzését. Valakinek Igazi-jelöltből féltucatnyi is kijut, mások évtizedeket várnak arra az egyetlenegyre. Bár mindenféle spirituális, reinkarnációs és pszichológiai megközelítés létezik arra vonatkozólag, miként vonzhatjuk be a számunkra megfelelő társat, ha nagyon feketén-fehéren nézzük, a másik felünk megtalálása jórészt szerencse kérdése.

 

4. A házasság még mindig korszerű intézmény

 

Igazságtartalma: 40%

 

Látva a rémes válási statisztikákat és az élettársi viszonyok ugrásszerű emelkedését, ez az állítás sem állja már meg feltétlenül a helyét. Lehet olvasni olyan prognózisokat, amelyek szerint néhány évtized múlva már bizonyos időre (5-7 évre) köttetnek majd a házasságok, melyek ha időközben megszakadnak, nem történik semmi baj, hiszen úgyis elévülnének később. Amennyiben viszont a kölcsönös szeretet és kötődés megmarad, újabb néhány évre meghosszabbítható a ,,szerződés”.

 

5. A szinglik imádják, hogy szinglik

 

Igazságtartalma: 25%

 

Örök vita tárgya maga a fogalom, hiszen a filmekből és a szakirodalomból úgy tanultuk, hogy a szingliség önként választott és csuda jó. Aztán valahogy az egyedülállók egyezményes gyűjtőfogalmává lett a kifejezés, és alátartozott már boldog és boldogtalan szingli egyaránt. Ugyanakkor a pár nélkül élők jó része új kapcsolatra vágyva éli mindennapjait, ki így, ki úgy. Van, aki mindent elkövet a siker érdekében, mások visszafogottabban reménykednek, a lényeg az, hogy még a legrondább szakítás után is viszonylag hamar megfogalmazódik az igény bennünk a szerelemre, hiszen kevés párválasztó időszakban lévő ember él a földön, aki önként vállalja az egyedüllétet.

 

6. A szerelem örök

 

Igazságtartalma: 30%

 

Kezdetben szentül hisszük, hogy így lesz, aztán jönnek az első konfliktusok, a másik átvilágításszerű megismerése, no meg a szürke hétköznapok, és a kapcsolat formálódik az időhöz és a körülményekhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet visszacsalogatni a kezdeti eufórikus állapotokat, de az is bizonyos, hogy a szerelem idővel lecsendesül, és egy kevésbé heves érzelmi kötelékké változik. A kapcsolati lét mindig tele van kétséggel, emiatt egyfajta szakaszosság jellemzi. El kell fogadnunk, hogy a szerelem egy olyan érzés, amelynek előbb-utóbb lejár a szavatossága. Szeretetben viszont sokáig élhetünk a párunkkal, ha azt a valakit is szeretjük, akik vagyunk mellette.

 

7. A különböző érdeklődés a kapcsolatok halála

 

Igazságtartalma: 10%

 

Amennyiben mindkét fél teret enged a másiknak arra, hogy a saját kedvelt elfoglaltságaival, hobbijaival foglalkozzon, úgy miért ne működhetne a dolog? A lényeg, hogy legyenek közös programok és élmények is, és ne telepedjünk a másikra, ha ő hétvégi levezetésként szívesebben sportolna, mint hogy a kanapén csücsülve Szex és New Yorkot bámuljon. A külön programok már csak azért is kedveznek a kapcsolatoknak, mert utána még jobb a viszontlátás.

 

8. Mindent tudnunk kell arról, akit szeretünk

 

Igazságtartalma: 20%

 

Ezt a dolgot már a megismerkedéskor elbuktuk, hiszen a kedvessel számtalan dolog történt már azelőtt is, hogy találkozott velünk. Másrészt hajlunk arra, hogy darabokra cincáljunk olyan dolgokat, amelyekhez semmi közünk. Szintén nem kedvez, ha minden percben tudni szeretnénk, éppen mivel foglalatoskodik a kedves. Az örök egymásra tapadás hevült szerelmesek esetében még normálisnak tekinthető, később azonban idegesítővé válhat, és fullasztóvá teheti a kapcsolatot.

 

9. A pasiknak soha nem fordul meg a fejükben, milyen lenne egy másik nővel

 

Igazságtartalma: 0%

 

Nos, ha ez igaz volna, mi értelme lenne a mondásnak: hűséget fogadunk, nem vakságot? A férfiak igenis el-eltöprengenek azon, milyen volna egy másik – feltehetőleg dögös kinézetű – nővel ágyba bújni, mint ahogy ez a fantáziaképsor nem áll távol tőlünk sem. Hacsak nem rendelkezünk gondolatolvasói képességekkel, úgysem derül ki, mi jár a másik fejében. És ez nem is olyan nagy baj.

 

10. A bébi érkezése egy kapcsolat legszebb időszaka

 

Igazságtartalma: 20%

 

A legtöbb nő azt gondolja, hogy a szülés után a kapcsolatában minden ugyanolyan lesz, csupán annyi változik, hogy az élete végre kiteljesedik, és anyaként él majd tovább.

Csakhogy ilyenkor a szervezetben hatalmas hormonális változások történnek, és a férfi akarva-akaratlanul háttérbe szorul, mivel a nőnek minden erejével a babára kell koncentrálnia. Fontos, hogy az újdonsült családban a szülők megtalálják a helyüket, a legrosszabb pedig az, ha megváltozott életükért egymást kezdik hibáztatni. Sok kapcsolatot próbára tesz ez az időszak.

 

11. Aki pocsék az ágyban, később igazi nagyágyúvá válhat

 

Igazságtartalma: 5%

 

Szexközpontú világunkban kevés új esélyt kap az, aki nem igazán tud élni saját szexualitásával. Szintén nem sok jó sül ki abból, ha két merőben eltérő libidójú ember kerül össze, hiszen akármennyire is jól megértik egymást, egyiküknek meg kell alkudnia. Sok múlik a partneren és a korábbi tapasztalatokon, de ha valakivel már az első – egyébként általában heves – első hónapokban sem nyújt valódi élményt a szex, az aligha fog később nagy meglepetéseket okozni. Persze a legnagyobb gond, hogy a párok nagyon nehezen beszélnek a szexuális problémáikról, így azok nem is oldódnak meg.

 

12. A párunk idővel levedli zavaró hibáit

 

Igazságtartalma: 5%

 

A remény hal meg utoljára, és valószínűleg őt a sorban szorosan a rossz tulajdonságok követik. Csiszolgathatjuk egymást, de az emberek – főleg bizonyos életkor után – már lényegében nem változnak. Így vagy elfogadjuk a hibáikat, vagy örökké hadakozhatunk ellenük. Megszoksz vagy megszöksz. Elcsépelt, de igaz.

 

+ 1: Aki mer, az nyer

 

Igazságtartalma: 50%

 

Nem mindig. Be kell kalkulálni, hogy bátorságunkat a kiszemelt nem díjazza, keringőre csábító SMS-ünk megválaszolatlan marad, kacér pillantásainkat nem viszonozzák. Mert bizony megesik, hogy az ízlések nem találkoznak. Mi sem rajongunk azokért a túlzottan rámenős férfiakért, akik két perc alatt szeretnék bevenni a várainkat, így sok férfit is megriaszt egy bátor nő nyomulása. Szóval

ha rosszul viseljük az elutasítást, inkább hátra az agarakkal, és ne menjünk tovább a biztató jelek leadásánál.

            

Tiszta szívvel.

2008 január 16. | Szerző: Elkéstem

 

Tiszta szívvel.

 
Egy napon, egy fiatal megállt egy
nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a
legszebb szíve a világon.

 Nemsokára nagy tömeg gyülekezett
körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az
ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta,
tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott… Az ifjú nagyon
büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

 Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg
közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne.

 -„ És mégis, az Ő szívének a
tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez”…

 Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget
figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni,
össze akarta hasonlítani a két szívet.

Egy erős szívet látott, melynek
dobbanásai messzire hallatszottak. De ez a szív tele volt sebekkel, helyenként
a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda
tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

 – Hogy mondhatja, hogy neki van a
legszebb szíve? -suttogták az elképedt emberek.

 A fiatal, miután figyelmesen szemügyre
vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

 – Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én
szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és
fájdalom.

 – Igen, szólt az öreg. A te szíved
tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.

Látod…minden seb a szívemen egy embert
jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel – kiszakítok egy darabot
és a mellettem élő embernek, adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő
szívéből.

 
Mivel ezeket a darabokat nem lehet
milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert
arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással.

Néha csak én ajándékoztam darabokat a
szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a
nyílt sebek, az üregek…hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos
kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis,
azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer
visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.

Érted most, kedves fiam, mi az én
szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg
mosollyal.

 

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul
odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és
reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta, és a szívébe
rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a
fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már
nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a
valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra
mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

 
Mennyire szomorú ép és tökéletes szívvel
bandukolni az élet útjain, amelyből hiányzik a szépség, és a szeretet…

Te és a világ – Vágy és öröm

2008 január 14. | Szerző: Elkéstem