Álmodtam, veled!
2008 február 19. | Szerző: Elkéstem
Álmodtam, veled!
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagy velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.
Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.
Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
Szeress!
2008 február 19. | Szerző: Elkéstem
Szeress!
Érzékenységre vágyom
Arra, hogy valaki szeressen
S oda adjak Neki mindent
Azt a keveset, amit én jelentek
Gyere velem, gyere
S Tiéd lesz az egész világ
Amit én akarok adni, az
Valami olyasmi: boldogság
Neked akarok adni mindent
Mindent ami én vagyok
Vedd el, használd
S kérlek ragyogj!
Wass Albert: Szívpalota titka
2008 február 19. | Szerző: Elkéstem
Minden szívnek van egy csodakertje,
A kert közepében van egy palota,
S minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
S a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
Zokog, zokog a csontvázembered.
Idegen szemektől kacagással véded,
Jaj csak meg ne lássák: drágább, mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
Neki nincs! Neki nincs!
Pedig:
Minden szívnek van egy csodakertje,
S minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
Minden palotában egy fekete szoba.
(Wass Albert)
2008 február 17. | Szerző: Elkéstem
Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalász engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rádtör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
Szuhanics Albert
Ez csak szerelem
2008 február 23. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X