ŐSZINTESÉG
2008 április 29. | Szerző: Elkéstem
BRAIN STORMING: ŐSZINTESÉG
Magamnak beismerem:
Magamat jól ismerem,
De másnak elmondani nem is merem,
Mert az őszinteség mélységes verem,
Honnan az ember magát jól látva
Tekinthet a világra.
De sokszor a világot nem látva,
Lelkét másoknak kitárva
Zuhanhat mélyre a homályba,
Hol másoknak köszönhetően
– Kiket nem is látott –
Megismerhet
Egy teljesen más világot,
Mely minden magából adottat
Szigorúan megadóztat,
Mint haszonként és eszközként kezelve
Tekint az őszinte személyre,
Aki olyan mint a természet:
Akit egy gyöngéd szó
Magából kivetkőztet,
Aki mindent megmutat magából:
Nem érdekből, csak úgy magától.
Mert a világot úgy szereti ahogy van:
Ahogy a kezdetektől van, adottan.
Az őszinte szó, – ha az –
Drága kincs.
Lehetne, de
Mértéke nincs
Ha lenne, már nem az lenne, ami
Hanem csak értékes, ritka holmi,
Amit adnak-vesznek az emberek,
Amit csak adni biztosan,
De kapni nemigen lehet,
Mivel a hazugság – az édes múzsa –
Az őszintét a mélybe húzza,
Majd a helyébe lépve
Csalja a szemlélőt mindig lépre.
Mi végre hát az Őszinte léte?
Az, hogy szeretni csak őszintén lehet
Mert a hazug szeretet szeretőt és szeretettet
Egyaránt eltemet.
Minden nap ajándék
2008 április 27. | Szerző: Elkéstem
Minden nap ajándék
Az Ember elment a Bölcshöz:
– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
– Hallgatlak – bólintott a Bölcs.
– Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha… Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
– Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal – lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
– A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát…
Mától kezdve soha nem beszélhetsz “szürke hétköznapokról”, hiszen láttad, mi rejlik bennük!
Tavasz van
2008 április 27. | Szerző: Elkéstem
Tavasz van
Madárka volt-e, vagy csak a szívem verdesett,
Ott fenn a hűs lombok felett,
Hol zöld homályban úszott a táj
És bogarak ültek a fák lábainál.
Lenn a patakban, jaj, nagy iramban,
Ezüst halacska cikázik,
S vízben úszó aranyarcú
Napsugárral cicázik.
Felettem tavaszillat játszik a széllel
Úgy táncol a madarak énekével,
A felhő szélén az angyalok,
Arca nézd csak, hogy ragyog!
S bár van még lelkemben száz,
Tavaszének, rímvarázs,
Egy sem méltó Tehozzád.
Így hát mindet feledem,
Tollamat most leteszem,
Csak még egy soron merengek:
Köszönöm, Uram, hogy mindezt
Megteremtetted!
2008 április 25. | Szerző: Elkéstem
Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.
Vavyan Fable
Arany János
2008 április 25. | Szerző: Elkéstem
Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.
Carl Gustav Jung
2008 április 25. | Szerző: Elkéstem
Ha az ember életében nincs egy vízió, mely után vágyakozhat, melyet valóra
szeretne váltani, akkor hiányzik
a hajtóerő, hogy szívvel-lélekkel küzdjön.
Erich Fromm
2008 április 25. | Szerző: Elkéstem
Valaki nagy történeteket talál ki magának, igen, és évekig élhet úgy, hogy hisz bennük, nem számít, milyen őrültek, milyen valószínűtlenek, hordozza őket, és kész. Még boldogítóak is. Boldogítóak, és akár soha nem kell szakítani velük. Mégis, eljön egy nap, amikor minden ok nélkül valami megpattan a nagy képzelgő szívében, és ott áll, értetlenül, föl nem foghatja, miért nincs már vele az a mesebeli história, hogyan került rajta kívülre, mintha valaki másnak az őrülete volna, tudván tudva, hogy az a másvalaki ő maga. Ennyi. Olykor elég hozzá valami semmiség. Egy kérdés.
Alessandro Baricco
Tavasz a kertben
2008 április 30. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X