..”az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik , tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek ismered az értelmét, minden olyan félelmetesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség.
Aztán megöregszik a tested: nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre.
S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság: s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. “
Nem rombolok….még építeni szeretnék!
/Márai igazsága/