˝… Valami szépet álmodok magamnak, bentről is figyelek mi várhat ott holnap? Láthatom, szerelmes szemednek heves mély bársonytüzét, örömöd, figyelmed, és szíved rejtekét…˝
Telefon riaszt és közömbös hang szól. Nincs benne vigasz, nem is válaszol. De mert ez játék, ne törődj a mával! Nem kell a segítség, nem játszom halállal! Éjszakám ébred, még könnyű és hideg, szerelmem mondd csak még érted liheg? Mégsem tüzes úgy, csak a Hold hevíti, hagyd el, most lebegő nevemet felejti.
Elszáll az érzelem éled az éjjelem. Ébrenlét gyötör és fáj a fény, másé a szerelem az első reggelén. Fájdalom gyötör s visszhangzik a tér.
Valami szépet álmodok magamnak, bentről is figyelek mi várhat ott holnap? Láthatom, szerelmes szemednek heves mély bársonytüzét, örömöd, figyelmed, és szíved rejtekét. Nem tudom mihez hasonlít az érzés, de mindig érzem hogy feledni szeretnél. Csábít a tudat, de mindig visszatér. Megnőtt az indulat és üres lett a lét!