A fájdalmam forrása

2008 április 23. | Szerző: Elkéstem |

 

A fájdalmam forrása

 

A múltból merítek erőt
Míg van mit csipegetni
Minden utam előtt jó lenne
A fájdalmat eltemetni

A fejembe ezer emléklapul
Szám szélén mosoly ül, konokul
Kiönteném szívem bánatát, de meghallgatásra
Nem talál, ülök egy padon és beszélek,

Magam elé nézve a múltról regélek
Pár éve, hogy meg érintett a boldogság szele,
Hittem benne én, de már tudom,
Egy bizonyos koron túl nincs erő

S nincs hatalom, megtartani nem tudtam én
Nyűg lettem az ő életén, hibáztam
S sejti a végét de erre én gondolni nem merek,
E súlyos teherből még szeretetet csipegetek

Sokat, semmiből kapok, a jóból keveset,
Bátorság terén már semmi lettem, a régi
Éberségem már kevés, a kín, gyötör,
Nincs már erőm megint erőt gyűjteni

A forrás apadni látszik, csak abban bízom én
A sors mi bölcs rendezi életét, és ismét élni kezd
Valaki rátalál, felnyitja kisírt szemét,
És virulni fog, mint virágos rét.

(Elk)