Tavasz van
Madárka volt-e, vagy csak a szívem verdesett,
Ott fenn a hűs lombok felett,
Hol zöld homályban úszott a táj
És bogarak ültek a fák lábainál.
Lenn a patakban, jaj, nagy iramban,
Ezüst halacska cikázik,
S vízben úszó aranyarcú
Napsugárral cicázik.
Felettem tavaszillat játszik a széllel
Úgy táncol a madarak énekével,
A felhő szélén az angyalok,
Arca nézd csak, hogy ragyog!
S bár van még lelkemben száz,
Tavaszének, rímvarázs,
Egy sem méltó Tehozzád.
Így hát mindet feledem,
Tollamat most leteszem,
Csak még egy soron merengek:
Köszönöm, Uram, hogy mindezt
Megteremtetted!