Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
Mért kell a csüggedtnek búsan-mégis élni?
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.