Csend
Ligeti Éva: CsendSzikla üres sötétjébentátongó üreg közepénaz égő fáklya kezembenlángjában benne égek én…Lépkedek bizonytalanultámaszt keresve, ott alulés mint aki járni tanulúgy matatok arctalanulElnyel a mély, benne korgokmint üres gyomor éhesenbizonytalanul toporgoks a csend csikordul élesenHatalmassága összetörmég is szűk nekem ez a helyegy gondolat, s a szó, beszédüres pohár, díszes kehelyMihaszna kincsek köröttemeltorlaszolják utamatrejtélyes árnyak mögöttemriadtan féltem magamatCipelem a dalt, a zenétritmusát és a szenvedélyta szívem halk üzenetéts fájó lelkemben a reményt