Figyelj drága kicsi lélek, Elmondom, hogy mi az élet! Semmiből nagyra nőni, Sírva a világra jönni, Lassan járni óvakodva, Anya kezébe kapaszkodva. Az ABC könyvbe bújni, A tudás harsonáját fújni, Nagy kalandok után menni, Hazug csókot megízlelni, Aztán feledni gyorsan. De az ember mégsem boldog, Mert gyötrik őt ezek a gondok. Megint járni óvakodva, De most már botra támaszkodva. Csipkés szemfödelet varrni, S egy szép őszi napon meghalni. Ne sírj drága kicsi lélek, De hidd el nekem: Ez az élet!