Rád gondolok…

Az avarszagú alkony lüktet egyet-egyet,

sűrű árnya sötétlik könnyes arcomon

a messzeség szavát szívemhez emelem

és megmutatom neki, mi az, mi bánt nagyon.

Fűszálakon is csak fájó könny remeg

feléled bennem a mindennapos ábránd

s ha mardosó vágy éri szívemet

rád gondolok embertelenül árván.