A szerelmes nem sóvárog úgy sose

“A szerelmes nem sóvárog úgy sose ,
Érte hogy ne sóvárogna kedvese.
Vágy villáma egy szívbe ha belecsap,
Biztos, hogy egy másik szív is lángra kap.
Ha szívedben nő az istenszeretet
Téged Isten semmi kétség, hogy szeret.
Nem lehet, hogy tapsolásnak hangja kél
Egy tenyérből, hogyha nincs még egy tenyér
Végzetünket bölcsen akként szabta meg
Isten, egymást hogy szeressék mindenek.
És e végzés másik pontja abban áll:
Világ minden porcikája párt talál.
Égben férfit, Földben asszonyt lát a bölcs,
Ég hullatta mag Föld keblén lesz gyümölcs.
Ha a Földön nincs meleg, majd küld az Ég,
Ad, ha fogytán rajta nedv és frissesség.
Fönn az Ég kört körre ró csak szaporán ,
Mint a férj, ha koslat asszonya után,
Míg a Földnek sűrű dolga asszonyi:
Szül-szül egyre és szülöttjét eteti.
Földben-égben ész lakik hát, látni kell,
Mert eszes lény mesterségét végzik el.
Ha egymásban nem talál kéjt, ugyebár,
Sülve főve mért van együtt ez a pár?
Hogyha Föld nincs, hogy virágzik ki a fa,
És mi végre Ég vize és sugara?
Ahogy nőnek férfinak mind vágyat ád,
Hogy frigyüktől fönnmaradjon a világ,
Úgy plántálja Isten a lét valahány
Részébe a vágyat egy más rész után.
Nappal és Éj, úgy tűnik föl, harcban él,
Pedig mind a kettő előtt egy a cél;
Hogy örökös munkájuk betelne, hát
Szereti is az egyik a másikát,
S ha nem hozna bért a férfi Éjszaka,
Ugyan miből költekezne Nappala?“