A szomorúságról
2008 október 17. | Szerző: Elkéstem |
Márai Sándor: A szomorúságról
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen
pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az
életet…
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi
örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban
leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s
minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy
erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél
volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban
leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s
minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy
erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél
volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam
nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen
büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen
szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: