A szomorúságról

 Márai Sándor: A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen

pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság

negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az

életet…

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi

örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban

leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s

minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy

erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél

volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek

ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam

nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen

büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen

szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Tovább a blogra »