Négyszemközt

Négyszemközt

Tudod… Az élet így is, úgy is…
Ki ne mondd…!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg…
mely végleg elsodor…
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk… Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé…
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak… s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol…
Te hallod még?

” – Tovább! Tovább!”
Remény? Hát persze:
Mindig van remény,
míg tart az út,
pedig végül mindenki odajut…
tudjuk, hogy nem számít hova
visz el a szentmihály-lova…
csak míg a saját lábunkon megyünk,
addig fontos: “hogyan?”.
Botladozunk és vándorlunk tovább
egy kicsit sírva, kicsit boldogan…