Breitner János: Dal a nyugdíjasokról
2009 január 19. | Szerző: Elkéstem
A hatvan éven túljutottunk,
s kevesebb már, mi megmaradt.
Kevés öröm közt sok volt a gondunk,
s az élet közben elszaladt.
A fiaink is már nagyra nőttek,
kezüket más kéz fogja át,
megértő szemmel nézzük őket,
de hol van már az ifjúság?
Csak az évek mentek csendben el felettünk,
de a szívünk még a régi tűzben ég.
Jót és rosszat nem feledtünk,
számíthat ránk bárki még.
S ha a múltat néha-néha felidézzük,
sohasem panasszal telve tesszük ezt.
Egy élet képeskönyvét nézzük,
valami bennünk fájni kezd.
Végén járunk már az útnak,
s ha az ifjúság helyünkbe lép,
reméljük ők még többre jutnak,
nekünk majd ez lesz büszkeség.
És a postás is havonta egyszer csenget,
de rajta kívül van még számos jó barát.
Felkarolják mind az embert,
bár az ősz napfény süt le ránk,
ez az őszi napfény szebben süt le ránk.
(És nem volt)könnyű útunk idáig,
a sors is néha közbeszólt,
s míg eljutottunk e korhatárig,
sok társ más útra bandukolt.
És mégis-mégis, hogy szépnek látjuk
a tegnapot, mert ifjú volt,
elérni mégis ezt kívántuk,
a csöndes, békés holnapot.
Csak az évek mentek csendben el felettünk,…
…ez az őszi napfény szebben süt le ránk.
szövegíró : Z. Horváth Gyula
S ha egy barát megbukik,
2009 január 16. | Szerző: Elkéstem
Márai Sándor
Lennék…
2009 január 12. | Szerző: Elkéstem
Lennék…
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Est
2009 január 11. | Szerző: Elkéstem
Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.
S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.
S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.
Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.
2009 január 11. | Szerző: Elkéstem
Szeresd azt, ami a Tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét.
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagy cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
A barátság jó, a barátság szép.
De az a legjobb, ha örökre ég.
Tartsd hát meg egy életen át.
Így szíved tükre lesz,
egy életen át tartó igaz barátság!”
B * U * É * K * !
2009 január 6. | Szerző: Elkéstem
Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat
Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat.
Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük
S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük.
Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel!
Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel.
Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek.
Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!
Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra,
Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra.
Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt,
Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt.
Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran.
Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan.
Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög,
Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög.
Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít
S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit.
Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.
Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy.
Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon,
Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon.
Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk
S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk.
Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen
S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen.
Hol nem hóhéra már többé ember az embernek,
Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.
Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet?
Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet.
Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak,
Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat.
Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel,
Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel.
Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,
Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés.
Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel,
Mikor a légben a március tavaszillatot kever.
Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt,
Ily vággyal kívánjunk Istentől minden jó embernek boldog újesztendőt!
/Gellérd Imre 1955/
Tisztelt látogató!
2009 január 6. | Szerző: Elkéstem
Tisztelt látogató!
És kedves barátaim, ki meri felvállalni, hogy blog barátja vagyok!
Mert ez más státusz nem látjuk egymást, csak mit olvasunk, ítélünk meg, és valljuk
be, döntünk, tetszik e vagy nem.
Ha nem pálcát törünk, esetleg le is hülyézzük, hogy ez erős szó?
Igen lehet, de mégis ez többnyire a helyzet. Valakinél most olvastam a barátságról,
hogy ki ő nem fontos, elmélkedik, mert csalódott és eszembe jut az én sorsom.
Én azt hittem pár éve sok barátom van, s volt is még tenni tudtam. De érdekes mondón
most, hogy nem, egy barát sem keres engem.
Persze meg is érteném, hiszen világválság van, és ugye erre
is kihat, tehát hol lehet leépíteni, a barátot félretenni. Félretenni írom én,
és remélem így is, van, s nem eldobni.
Mert egy bölcs mondás azt mondja barátot félre tenni, lehet,
eldobni soha. Nem tudhatjuk, mit hoz a sors és mikor lesz szükségünk rá. Minden
évben elsőként küldtem én a köszöntő, lapokat, és többnyire válasz érkezet! Az
idén nem tettem, kíváncsian kinek lehetek fontos, ki az ki nem várja el, hogy
első én legyek és aztán ő is küld, mert ezt kívánja az etikett. Hát a tucatnyi
barátból csupán kettő volt, ki megtette. Nem tudom
magam sem létezik e önzetlen igaz barátság, de szeretném hinni, hogy kell legyen,
ahol hazugság nélkül, lehet élni, ha segítség merjek kérni, és kapjak annyi szeretetet,
mint én is nyújtok, nem többet, nem mást, de annyit. Csak ennyit szeretem,
volna veletek közölni, és azt hiszem, elbújok a csigaházamba, átgondolom, mind azt,
mit éltem én eddig. És várok türelmesen tovább, az nem lehet, hogy az élet így
érjen véget, hogy senkiben nem bízhattam meg, persze tudom, hogy két ember ki
megelőzve engem, köszöntött fel s küldte el jókívánságait ők igen is szeretnek
és barátaim, rájuk számíthatok, de akkor mi baj lehet telhetetlen vagyok? Mert
van kinek ennyi sem jutott. Ti kik olvastok engem természetesen, rátok ez nem vonatkozik,
hiszen megtiszteltetek, már azzal is, hogy olvastatok köszönöm, és hálás vagyok
minden kedves szóért, vagy jogos, helyén való építő jelegű kritikáért! Elnézést,
ha tőlem mást vártatok.
Álmodj boldogot, álmodj szépet
2009 január 21. | Szerző: Elkéstem
Bognár András: Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra való meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedbe nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadságot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket…
Oldal ajánlása emailben
X