Daniel Ridgway Knight_Képek nőkről

2009 június 27. | Szerző:

 

Címkék:

TUDOD, MI A BÁNAT?

2009 június 15. | Szerző:

TUDOD, MI A BÁNAT?

Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni,
mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat
(Osztrovszkij)


Címkék:

Kell a szív

2009 június 14. | Szerző:

  Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat,hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó,hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy forró csók hevétől az egekig elláss.
Kell,hogy néha felnézz az égre,
S a hajnal csillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal mi szívedet járja,
S egyetlen nóta melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is , nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít!

Címkék:

Amikor

2009 június 14. | Szerző:

 Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz – én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más – vezetlek Téged.
Amikor sírnál – de elfogyott könnyed
Amikor érzed – a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell – én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhök ültek a szemedre
Amikor sírsz – mosolyogj szemembe…
Amikor fáj – ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt – ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged…
Álmodj patakot, virágzó rétet
őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt – fényeket
Csillagok vándora – élj életet…

Címkék:

Barátság

2009 június 14. | Szerző:

 Barátság

Barátság nagyon fontos szó
Mert ha valakinek barátai vannak az nagyon jó
Vannak titkaik, közös álmuk, vágyuk és merészségük
Merészségük,hogy valóra váltsák az állmaikat.

Az az igazi barát aki kiáll meletted
Aki tudja és érti minden érzésed
Aki tudja az egész életed
És az aki tiszta szívéből szeret

Mert szeretet nélkül nincs igaz barátság
CSak kétszinűség és álnokság
És akkor nincs boldogság
csak nagy szomorúság

Bánhatja akinek nincs barátja
Mert annak nagy a magánya
A bajokban nem számíthat másra csak magára
És az élete nem fordul másba csak magányba.

Címkék:

2009 június 14. | Szerző:

 

Címkék:

Egy üzenet kit úgy szeretek!

2009 június 9. | Szerző:






Egy vers, mi időszerű még ma is.


Úgy ezerkilencszáz hajdanán anno…


Túl az Óperencián nem álom volt,


De valóság, jött felém és elvesztem én.


 


Egy gondolat újból, mit küldenék.


Hiába telt el oly sok év, még él


Bennem a régi szenvedély.


Hiába tart távol a sors, én fel nem adom.





Tudod, a nevetésed mi engem még


Az égbe felemel, és indít útjára


Bennem sok boldogságpercet,


Mert a boldogság soha nem örök.









 Én ezért mindent mit adtál, csak


Köszönök, te voltál nekem sokszor


A vigasz, és én a pimasz kis


Törpe, alig érő lábbal a földre,









 Csak ámulva, bámultam gyönyörű


Szemed, és olyankor a villám mi


Belém költözött, ha adtad kis kezed,


Hát olvadtam én, minden jó volt veled,








 Még az is, ha dorgáltál, mert


Szemed sarkában ott volt a fény, tudatta


Velem ő enyém, és reméltem még


Sokáig az marad, írhatnék reggelig









 Itt dicsérő szavakat, de hisz érzed,


Tudod, hogy mindent veled lenne


Jó tenni, élni, nevetni, főzni s enni,


Én jó kövér lennék, s te karcsú,








 Édes tündér, kit szeretni kell, mert


Nem szeretni azt nem lehet, varrnék


Neked virágból párnát, illatost, szépet,


Rózsasziromból szőnyeget, és mindig kékre









 Festeném én a felhőtlen eget, hogy


Mit hallok én? Hogy az úgy is


Kék! )) Hát épp ezért vállalom, mert érted


Ez nem fáradság, drága angyalom.








De lennék ágyad, ágydeszkád, korlátod,


Szék háttámlád, poharad, hogy csókolnál


Sokat, és törölköződ, mi lágyan simogat,


Mi lennék még? Ha szeretnéd árnyékod









 S úgy követnélek, el nem hagyva soha.


Buta vagyok, nagy gyerek? Igen, hát


Ez lehet! De olyan szerelmes, és csak beléd,


Hogy megállni látszik a józan ész,








 Igaz, az már akkor megált, elhagyott, mikor meglátott


Ülni egy padon, és köztünk még táska volt,


Pirult arcod, én már tudtam, elvesztettem


Ezt a harcot, és a csatát te nyerted, mert









 Te drága nő, gyönyörű vagy, és nincs


Nekem hozzád hasonló, szeretni téged


Felüdülés, gondolni rád könnyebbülés,


Tudni, hogy vagy, az élet nekem,








 Mert imádlak én, életem, drágám,


Kedvesem, egyetlenem, szememnek fénye,


Csillagom, kicsim, és angyalom, de mindenképp


Barátom, s társam, ebben a szörnyű világban.









 Hol e vers, csak álom lehet, s remény talán,


Mi volt, lesz még jobb is ezután.


A híd majd felépül és gátja nem lesz,


E gondolatnak kedves!


 ( Elk )










Címkék:

Dr. Csernus: A NŐ

2009 június 9. | Szerző:







 

Címkék:

Miért hagyom magam?

2009 június 8. | Szerző:

Csernus Imre
pszichiáter, író

Címkék:

Demjen Ferenc – Hianyzol

2009 június 8. | Szerző:

 

Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol…

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol…

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Címkék:

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!