2009 augusztus 14. | Szerző: Elkéstem
Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért… Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.
2009 augusztus 12. | Szerző: Elkéstem
Csak egyszer mernék én bolondnak lenni, egyszerre az összes szabályt megszegni, szétkürtölni, hogy én kiket szeretek, és sok napot velük lenni, veletek, ugrálnék és repülnék az ég alatt, megcsókolnám, akit most még nem szabad, kinevetném én az egész világot, elfeledtettném az összes bánatot, egyszer mernék a karjában kikötni, egyszer mernék teljesen megőrülni, áttörölni mind az összes csillagot, hogy mind úgy ragyogjon, ahogy te ragyogsz, Milliószor megköszönni te neked, hogy a barátom vagy s én az lehetek, megköszönni a sorsnak, hogy így történt, kézenfogva túlélni az Élet-örvényét
A SZERELEM: A DUÁL SZERETET.
2009 augusztus 12. | Szerző: Elkéstem
A Szerelem szavunk a világ legmélyebb szellemi tényét mondja ki: a polaritás nagy törvényét.
A SZERELEM: A DUÁL SZERETET.
Két “félbevágott” lélek egységélménye.
Ez a lényeg.
Mint minden szeretetfajta, ez is egységélmény, de semmi mással nem azonos, és a többihez nem is nagyon hasonlítható.
Nem barátság, nem szülői szeretet, nem gyermeki szeretet, nem testi szeretet, nem “felebaráti” szeretet – pedig
ezek is mind-mind mély és alapvető állapotai a lelkünknek.
A szerelem más.
A szerelem döbbenti rá a lelket, hogy ő csak egy fél.
És a másik felét magába szeretné ölelni, és eggyé akar válni vele. Arcát beleálmodja a saját arcába, testét a testébe, lelkét a lelkébe, hajával akar takarózni, ujja hegyével érezni és a nyelvével ízlelni és a szemével látni – belelép, visszaálmodja
magát bele, és többé nem kíván külön lenni és félbetörten élni.
Szerelmesek, ha ölelkeznek nem akarnak szétválni soha többé.
Testükben ugyan kisül a testi energiák feszültsége, de a lelkükben soha. Mert ha ez megtörténne, egy olyan Őshiány szűnne meg, mely a teremtés kezdete óta él…bennem?…
Benne?…
Bennünk?…
(Müller Péter: Varázskő)
2009 augusztus 10. | Szerző: Elkéstem
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod: 
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
Mennyi minden van életünk során,
2009 augusztus 10. | Szerző: Elkéstem
MOST ÉLSZ. Ki tudja mi lesz holnap. A múltad már a Tied. A jövőd talán sosem lesz az!
Próbálj meg úgy élni, megélni, átélni mindent, amire vágysz. Ahogy az Neked a legjobb. Ahogy azt TE szeretnéd. De csupán akkor…..azt….és úgy…..amit másnapra sem bánsz meg……..
Legyen ez bármi. Néha gondolj MAGADRA.…és egy kicsit az sem baj, ha ÖNZŐ vagy…….
TE is, EMBER vagy……………
Lépj! És ne gondolkodj………….cselekedj………és ne tétovázz…….
Lesz, mikor bánni fogod, amit nem tettél meg……legyen ez minél kevesebb……
…….hisz ettől lesz ÉLET…..az életed!!!!!!!!!!
“Csak annak nem fáj”
2009 augusztus 6. | Szerző: Elkéstem
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret.
A közönynek nincsenek idegvégződései.
Semmi közöm a másikhoz – és akkor nem is fáj.
De ha megszeretem, a lelkem érzékennyé válik, s az egész lényem
mintha megtelne vérrel, érzékeny, eleven hússal és összeérő meztelen idegekkel. Ameddig nem szeretek valakit, csak magamnak fájok.
De ha megszeretem, ő is fáj nekem, és hiánya mégjobban fáj.
Ha szeretek valakit, mindent kettősen, sőt néha százszorosan érzek, mert az ő fájdalma még jobban fáj nekem, mint az enyém.
Nagy bölcsek sohasem azt tanították, hogy menekülj a fájdalomtól, és kerüld a szenvedéseket. Hanem azt, hogy éld át bátran, ha már benne vagy – mert életed termékeny talaja mindkét tapasztalás -, a lényeg nem az élmény elfojtása vagy legyőzése, hanem megváltása.
Ha valami jól fáj – gazdagabbá tesz.
Fájdalmas megrendülés nélkül nincs felébredés.
Ebben születik minden jóság, bölcsesség, harmónia.
Az igazi szeretet is.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.
Ha már nem fáj: nem is szeretjük.
2009 augusztus 5. | Szerző: Elkéstem
Szerintem a legszebb dolog hogyha látod valaki szemében magad, látod ahogy megcsillan benne a fény, ahogy felnéz rád és becsül, ahogy kimutatja, hogy szeret, ahogy odabújik hozzád, hogy érezze az illatod, ahogy megsimítja a hajad, ahogy megölel… ahogy szeretni tud… ez a csoda… és ezeket a dolgokat meg kell látni, ezekért a dolgokért érdemes élni, ezek a dolgok tartják össze az embereket a világot… mert ezek a pillanatok belőlünk vannak… bennünk születnek… mert tudni kell igent mondani, hogy megértsd milyen az ha nem egy utolsó embernek néznek, hanem vagy valaki, egy nagyon fontos személy… valakinek a mindene, csak átkéne látnod, hogy milyen szép dolgokat rakhat eléd a sors az élet… csak megkéne tanulnod szeretni azt ami van… csak érezned kéne, hogy hány ember szeret, hány ember tenné érted tűzbe a kezét… csak megkéne tanulnod élni… szeretetben és boldogságban… szeretném azt kívánni, hogy boldog legyél…
Légy erős!
2009 augusztus 5. | Szerző: Elkéstem
Ha csak várod, hogy
jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod, Ha fáj, amit el kellett engedned,
nem teremted,
Ha múltad sebeit
Ha elcsüggedtél
ebben a létben,
Ha nem repít tovább
a vágyad,
Ha nem érzed
hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz
az útért,
Ha könyörögsz
további hitért,
Ha ítélkeztél
magad felett,
Ha nem látsz napot
a felhők felett,
Akkor tudd, hogy
ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd
felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott
minden hibát,
Akkor gyere és mondd
el, mi bánt,
Akkor, ha akarod,
hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és
játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy
sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke
van benned, 
Akkor lehessünk fény
a vállad felett,
Akkor lásd meg saját
mély gyökeredet,
Akkor erős faként az
égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az
újabb úthoz.
Ha a jövőt már
nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a
fényedet,
Ha megéled isteni
lényeged,
Ha boldogan, magasan
szállsz,
Ha tükörben
ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy
újabb célt,
Ha táncolni, nevetni
vágysz,
Ha ehhez épp társakra
vársz,
Ha szárnyalni tudsz 
a széppel,
Ha együtt repülsz épp
a léttel,
Akkor gyere és mondd
el nekünk,
Akkor segíts, hogy
együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét
kezünk,
Akkor te mutass példát
nekünk,
Akkor világíts át a
vállunk felett,
Akkor megérthetjük,
amit kellett, 
Akkor hisszük az
isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk
újra az utunkat,
Akkor megérezzük,
hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk
tovább.
Akkor közösen
vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen
átragyog.
ÁLMODTAM, VELED…
2009 augusztus 20. | Szerző: Elkéstem
Mint egy gyermek,
úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban…
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagy… velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy boldogan rám nevetsz
s szemed szikrázó csillagként rám ragyog.
Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen…
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.
Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
Oldal ajánlása emailben
X