Már sokkal jobban kötődöm hozzád, mint rég,
Talán már elnyerted szívem csücskét.
Kedvességed olykor megható,
Olyan szavakat használsz..nincs is rá szó.
Ha szeretünk és bízunk egymásban,
Mindig a szépet kerestük egy Másban.
Szeress önfeledten,mert csak egyszer élsz,
Nem hagyhatod ki életedből a jót csak azért,
Mert félsz.
Megtaláltuk egymásban azt, mit eddig reméltünk,
Vigyáznunk kell rá,mert ez nagy kincs, a legszebb értékünk

ÁLMOK ORSZÁGÚTJÁN

Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag
vihartört ágak végig az úton
nem tudom téged mért álmodtalak
álmodban vártál álomréteken.
Én csak a magam álmát álmodom
botorkálok a tört ágak között
tört szárnyakkal egy viharvert úton.

Van valahol egy öregember
kehérszakállú, mint a bibliák
lapjain (ékes illusztráció)
ha tényleg lenne, tán az lenne jó.
megmarkolná az idő kerekét
hogy visszahajtson hosszú éveket
de álomkézben nincs elég erő,
visszaforgatni semmit nem lehet.

Szálljunk ki itt az időutazásból,
elbirnak engem saját szárnyaim.
(Nem birnak el.) Most tépelődve járok
álomjuharfák álomútjain.

GYORSULÓ IDŐBEN

Az évek futnak, súlyosan, dobogva,
én is gyorsulva süllyedek a múltba.
Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,
de mégis, néha már úgy képzelem,
hogy e világ az én világom:
napom, holdam, és csillagom… virágom…
s ha meghalok nem marad semmi:
velem együtt tűnik el valamennyi…
Persze magam is nevetek e képen,
volt már hasonló naiv tévedésem,
hát nem tudom, küzdjek-e ellene
vagy inkább megnyugodni kellene,
nem tűnődni, mi vár a nagy egészre,
a világra, melynek nem leszek része.