2010 február 5. | Szerző: Elkéstem
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk, akik pár léptet együtt ballagunk, amíg az utunk egy irányba visz, talán örökké, vagy csak holnapig. Nincs tér, és nincs idő kettőnk között; lelked vendégül hozzám költözött, s egy apró rezdülés, egy csendes hang már énbelőlem is Tebenned van. Magam felé vezetsz, a mélybe le, s ösvényt nyitok én is bensőd fele. Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz, igaz tükröt tart két baráti kéz. Látod bennem, mit én nem láthatok, szememről oldasz minden hályogot, s elém teszed szépítés nélkül azt, mi lépteimben gátol, megakaszt. Az önmegismerés tükre mutat fájón valós, hosszú, nehéz utat, mit végigjárni egymagunknak kell, de estünkből barát keze emel.
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató
Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.
Kedvesemnek!
2010 február 5. | Szerző: Elkéstem
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz,
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is Tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Oldal ajánlása emailben
X