“Drága lélek merre járhatsz
gondolatba kapok választ.
Mennyországban angyal vállán
pihentél meg csendesen,
oly távolra mentél tőlem
most ki ölel át édesen.
Csillagok királya ragyog
fenn az égen, álomra hajtom
fejem Ő az utat mutatja nekem.
Álmaimban sokszor látlak,
sírva rohannék utánad
utolérni nem tudnálak.
Boldogság a sok szép álom
veled álmodni anyám,
de boldogtalan az ébredés
mely el nem múlik soha már.
Miért adtál szívet anyám
ha ennyire tud fájni,
akkor tudna meggyógyulni
ha köztünk tudnál járni.
Hideg szél fúj, esőcsepp hull,
sírok előtt emberek, könnyes
szemek, fájó szívek, sok-sok
lerótt kegyelet.
Pihenjetek drága lelkek,
mi imádkozunk értetek.”