Hány éve, hogy élek?

Számolni sem kell, nem sok,

De nem kevés s nem hitem soha el,

Hogy félni is kell!

A sorsom adott sok jót

De több rosszat, nekem.

Volt mikor hónap hosszat

Nélkülözve éltem, de ifjú voltam,

S nem féltem, sokszor hittem,

Boldogság vesz körül,

De mélyen itt bent,

A szívembe legbelül.

Nem vettem észre az érzés,

Téves! Mint mindenki más,

Jártam az utam, s tettem a dolgom.

Észre vettem az idő elszállt felettem,

Aztán történt valami, életem delén.

Jött valaki és boldog lettem én!

Naivan hittem ez már örök,

Nem múlik soha, csak ha meg vénülök.

Vén még nem vagyok, csak naiv!

Hittem a sornak, mi most lapit,

Elvette tőlem a boldogságomat,

S az óta nem találom a járt utamat.

Nem rég történt a fény szűni látszott.

S a bajban nem értem el a jó barátot,

Meg ijedtem s most már félek is.

Nincs senki, semmi, mi felvidít.

Rá jöttem óvnom, kell magam,

Mert sorsom s életem nem kezembe van!

A Szeretet éltet de már félek,

A jel mi történt elvette tőlem,

Az éltető reményt!