Gondolatok!
2011 február 25. | Szerző: Elkéstem
Gondolatok!
Miután éveim egyre nőnek,
Így időm is vele,
Egyedül vagyok, s merengek,
Mit eddig megéltem,
Értéke van e?
Véletlen nincs.
Ha sorsod urai
Valakivel összehoztak,
Mit gondolsz,
Mi volt a céljuk vele?
Tán úgy hitték,
Ezzel boldogságot adtak,
Jó volna tudni, így van e?
S boldog volt e ő
Ki tőlem kapta?
Van-e mértéked és szűrőd hozzá,
Hogy a rosszat a jótól,
A valótlant a valótól,
A sarlatánt a beavatott bölcstől
Megkülönböztesd?
Mert nekem nincs!
Én csak jó szerettem volna lenni.
A Jóság a természet legtisztább,
Leghatalmasabb gyökérhangja,
Amely vigasztal,
Ad, békét teremt, és soha sem rombol.
Nekem jutott ebből a jóból,
De sajnos e vonal megszakadt.
Így nem maradt más,
Mit ezernyi emlék s pár gondolat.
2011 február 25. | Szerző: Elkéstem
Talán semmi sem szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetem szívem titkait,
akinek kedves arca elűzi lelkem minden bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidám és boldog legyek !!!
2011 február 22. | Szerző: Elkéstem
Jó lenne pipacsok közt
kéz a kézben járni,
amikor az utolsó szó
nem tud már fájni.
Neked még – veled még –
egy szót, vagy bármit.
Neked még – veled még –
születéstől halálig.
Ha lehetne csendes estén,
titkosat kívánni:
szeretnélek még egyszer
Nevetni, látni.
Ülj ide mellém
2011 február 21. | Szerző: Elkéstem
Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Csukás István
Szép volt, igen
2011 február 21. | Szerző: Elkéstem
Szép volt, igen
Ha végképp elvisz a hallgatás,
s ajkaim belebotlanak a szóba,
tekintetemmel se keresem a jövőt,
és minden elmúlik, ami visszahívna,
csak te leszel még
örökké beváltatlanul –
ősz hajjal, nekem mégis fényesen,
összetört mosollyal, mégis ragyogón:
állsz a fejem fölött,
megértve, nem vitázva,
s arra gondolsz akkor is,
ha már a múlt nem vigasztal,
hogy szép volt, igen, mégis szép.
Ne add fel!
2011 február 17. | Szerző: Elkéstem
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
Gondolatok
2011 február 17. | Szerző: Elkéstem
Az egykor oly kedves parkban
Öreg padok, ne haragudjatok,
Hogy ismét titeket koptatlak.
Egykor oly sokat ültem, csókoltam,
Édes álmokat szőttem rajtatok.
Bocsássatok meg szomorú fűzfák,
Akkor csak nevettem rajtatok,
Kacagtam csepegő könnyeiteken,
Pedig ti már akkor tudtátok, megsúgtátok,
Visszatérek még, s veletek hull majd könnyem.
Szólok hozzátok öreg jó ismerőseim,
Kik emlékeim mindvégig hűen őriztétek,
Szeretlek titeket, édes álmaim őrzői.
Szépek, s nyomasztóak mit visszaadtok nékem.
Emlékek nehéz szagát görgeti a szél,
Mégis, mintha melegség futna át gerincemen.
Hogy mennyire tudok szeretni, ti tudjátok jól!
De ugye halljátok még szívem dübörögve, hogy ég?
Azt is halljátok, hogy szívem, s lelkem mennyire sír?
A szellők nyelvén susogtatok örökzöldek,
-szerelmes szívek, epedő lelkek, semmit sem értenek,
de mindent éreznek, s szenvedőn, de boldogan égnek.
Akkoriban ezt sehogy sem értettem,
Mára már tudom mennyire igazat beszéltetek.
Olyan messze vágyom, hová nem jut el az álom,
De hozzátok, többször visszatérek jó barátok,
Mert emlékek nélkül élni nem lehet.
Ne írj, ha nem lehet
2011 február 28. | Szerző: Elkéstem
Őri István
Ne írj, ha nem lehet
Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
s ez elég
– tudom, hogy megteszed –
mert a gondolat
ideér,
a gondolat
elér
nincs idő,
nincs messzeség,
csak diadal
a gondolat
megvigasztal…
Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
mindig
kedveset, szépeket,
sötétet, napfényt,
lépteket
feléd,
felém…
a gondolat elér…
Oldal ajánlása emailben
X