Ne add fel!
2011 február 17. | Szerző: Elkéstem |
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gyönyörű vers Kedves Elk.
Nagyon szép itt minden és bíztató.
Kedves Nagymami és Jega!
Hálásan köszönöm, hogy nem kerültök, így van még remény, hogy érdemes, itt lenni, és néha versekben közölni mit érez szívem, jelezni mi fáj. Emberből vagyok. Tévedhetek de, szeretni tudok, s akarok, minden embert, ki hozzám kedvesen közelit!
Mégegyszer köszönöm, az érdeklődésetek!
Kedves Elk én itt visszajáró vagyok. Sokfelé elkóborolok, de hozzád az öreg baráthoz mindig visszatérek. Tudom, hogy te is látogatsz, érzem.