Neked adom lelkem

2011 június 19. | Szerző: Elkéstem |

 Neked adom lelkem

 Csendes az éj, az égen ezer csillag.
 A Hold égi útján felfelé ballag.
 Telt arca fentről a Földre mosolyog,
 Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

 Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
 Én vigyázom álmod ezen az estén.
 Csendes már minden, a nappal véget ért,
 Helyét az estnek adta, aludni tért.

 Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
 Felejts el mindent, én fogom a kezed!
 S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
 Feltárom előtted lelkem kapuját.

 Valahol messze egy manó útra kel,
 S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.
 Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
 Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

 Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
 Az előttünk nyíló, mesés világot,
 Ahol ezer csoda és varázslat vár,
 Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

 Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
 Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
 Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
 Lelkemnek mélye, az álmok világa.

 Ez az a hely, amit magamban hordok.
 Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
 Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
 Náladnál fontosabb nincs e világon!

 Senki más nem látja, nem ismerheti,
 Álmaim kapuját fel nem törheti.
 Mások előtt e helyet zárva tartom,
 És a kulcsát most Tenéked átadom.

 Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
 Segít neked, hogy megtaláld az utat,
 Ami elvezet Téged a lelkemhez.
 Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

 Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
 E mesés világot Neked alkottam.