Végzetem

2011 július 18. | Szerző: Elkéstem |

 Folyton önmagammal küszködök,
csak akarok és erőlködök.
Az igaztalantól rémülök,
embertelenségtől szédülök,
Folyton a jóra, szépre vágyva,
gondolok az élet igazára,
melyről azt hiszem, hogy egy velem,
bár nem bizonyítja semmi sem.

És ez akarat a végzetem,
s nem erősít benne senki sem,
s mert nem kapok semmi biztatást,
hogy jó ez így, hogy csak így csináld,
de tarts lépést az új irányhoz,
így jutsz el a magad igazához!
Ha folyton csupán csak mérlegelsz,
magad elől futsz,  és vétkezel.

Tudd, minden nap hoz egy új esélyt,
nem tehetsz mást, mint higgy, remélj!
S hiába várom, hogy jönni fog,
a jó, új hitet nem kapok.
S mert nem lelek békét, kiutat,
gyötröm egyre, gyötröm magamat.
Nem látom az élet értelmét,
csupán csak a magam végzetét.