otthon

2011 szeptember 20. | Szerző: |


Boda Magdolna

(otthon)

Ha azt kérded,
 hol az otthonom,
 s mire mondom azt, hogy
 haza,
 hát tudd meg, hogy nem ismerős házak,
 vagy ismerős lombú fa,
 ismerős illatú virágok
 ismerős mosolyú emberek,
 hanem két ölelő karod,
 nyakamba hulló meleg
 lélegzeted,
 hízelgő szavad.
 ez az én otthonom:
 ölelésed.
 De most már hontalan
 vagyok.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!