A lelkünk sír, az ajkunk nevet

2007 december 13. | Szerző: Elkéstem |

 A lelkünk sír, az ajkunk nevet

“Ha bánat dúlja lelkedet
és a szíved sajogva ég,
Ne panaszold el senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy.
Mosoly lebegjen ajkadon
Míg vérzik a szíved,
Hogy ne lásson át fátyladon
A kíváncsi tömeg.
Ne tudja meg soha, senki,
Ne tudják meg az emberek,
Hogy a szívnek megszakadni
Mosolyogva is lehet.”

/

“Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásól azt hisszük boldog talán;
S mosolygunk egy-egy boldog szaván.
Közben nem is vesszük észre;
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Legnemesebb gyémánt az,
Mely nem tűr magán karcolást.
Legnemesebb szív az; mely vérzik
Mintsem megsebezzen mást!
Ne lásson a fátyolon át
A kiváncsi tömeg,
De mutasd meg: Szívnek meghasadni,
Mosolyogva is lehet!!”