Gondolatok!

Gondolatok!

Miután éveim egyre nőnek,
Így időm is vele,
Egyedül vagyok, s merengek,
Mit eddig megéltem,
Értéke van e?

Véletlen nincs.
Ha sorsod urai
Valakivel összehoztak,
Mit gondolsz,
Mi volt a céljuk vele?

Tán úgy hitték,
Ezzel boldogságot adtak,
Jó volna tudni, így van e?
S boldog volt e ő
Ki tőlem kapta?

Van-e mértéked és szűrőd hozzá,
Hogy a rosszat a jótól,
A valótlant a valótól,
A sarlatánt a beavatott bölcstől
Megkülönböztesd?

Mert nekem nincs!
Én csak jó szerettem volna lenni.
A Jóság a természet legtisztább,
Leghatalmasabb gyökérhangja,
Amely vigasztal,

Ad, békét teremt, és soha sem rombol.
Nekem jutott ebből a jóból,
De sajnos e vonal megszakadt.
Így nem maradt más,
Mit ezernyi emlék s pár gondolat.