Önmagad keresd!
2010 június 10. | Szerző: Elkéstem
Önmagad keresd!
Ha magadra maradsz, minden úgy fáj,
Üresnek tűnik a csodákkal teli táj,
A hangokat nem hallod,
A fényeket nem látod,
Érezni nem tudsz már,
Szenvedsz, az élet fáj.
Hát ébredj! Ismerd meg önmagad!
Gondolkozz, érezz, hiszen szabad!
Ez kell, hogy mást is megismerhess és szeresd,
És eljő a boldogság.
De elébb önmagad keresd!
Virágos ág…
2010 június 2. | Szerző: Elkéstem
Várnai Zseni
Virágos ág…
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei
virág helyett gyümölcse terheli.
Termése érik, pirul, gömbölyűt
pillék és méhek zsongják őt körül
szellő ringatja, eső öntözi
s a nap tüzén csillognak könnyei.
Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik
reszket, amikor tépázza a szél
de nedvei forrók, akár vér.
S mikor csillogó fátylat sző a hó
s belengi őt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.
S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslő virága van
őbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.
Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő.
kikél a földből, húzza őt a fény
újjászüli az örök televény.
S ha teste, már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó…
ifjú fákban tovább él lényege…
gyümölcsös ág az asszony élete…
Amit az élettől akarok
2010 június 2. | Szerző: Elkéstem
Amit az élettől akarok
Remélni jót, és alkotni szépet,
boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt,
virággal ültetni be tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot,
ez, mit az élettől akarok!
Békében nevelni sok gyermeket,
s ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban,
s az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok,
ez, mit az élettől akarok!
Emlékezni arra, mi régen volt,
becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt,
és erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok,
ez, mit az élettől akarok!
A vérnek legyen végre értéke,
s nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni magadból őszintén,
hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok,
ez, mit az élettől akarok!
Kérem, legyen mindennap ünnep,
hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit, megértés, szeretet, béke,
hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
ez, mit az élettől akarok!
/Varga Sándor/
Mit jelent egy barát?
2010 június 1. | Szerző: Elkéstem
Mit jelent egy barát? Túlságosan sokat,
Van kivel megosztanod gondolatodat.
Úgy kell ez a jó neked, mint a levegő,
Mert benne rejlik minden éltető erő.
Lehet életedben bármi, ha nincs barát,
Élheted életed legsivárabb korát.
Ha barátra teszel szert, rá nagyon vigyázz,
Gondold át, hogy mit teszel, soha ne hibázz.
Ha rég hallottál róla, minden bajod van,
Nincs vágyad csak egy, hogy azonnal tudd, hol van.
Mi van vele, mit csinál, nem beteg talán?
Eszed megannyi rossz gondolatot talál.
Kínoz, minden bajod van, nem kapsz levegőt,
Meg kell keresned, fel kell hívnod bárhol Őt.
Olyan vagy nélküle, mint mozdulatlan kő,
Mihelyt tudsz róla, az életkedved nő.
Vigyázz nagyon barátodra kincs Ő neked,
Mert életét együtt élheti le veled.
Olyan Ő, mint egy házastárs másik fele,
Szíve csak meleg szeretettel van tele.
Ő nem hagy el soha, rá mindig számíthatsz,
Bút, bajt, örömet, vele mindent megoszthatsz.
Melletted áll nem hagy el, mint sok szerető,
Ezért jól gondold meg, mit jelent neked Ő.
2010 május 25. | Szerző: Elkéstem
“Örülni tudok mások örömének,
Akkor is, ha erre, soha nem is kérnek.
Nem akarok semmikor rosszat senkinek,
Mosolyt is küldök, harag nélkül bárkinek.
Mindezt érdek nélkül megteszem,
Ez így igazságos, mindenkor úgy hiszem!”
MÁJUSBAN.
2010 május 11. | Szerző: Elkéstem
MÁJUSBAN.
Az Isten ád tavaszt és ifjuságot,
Szívnek szerelmet és lombnak virágot:
Oh szép tavasz, szép ifjuság!
Hadd reszkessen sziv és lomb örömében,
Hadd nyiljék rajtok szerelem, virág!
Hajnalsugár száll szívhez és virághoz
És aranyport és arany álmokat hoz,
Mosolygva nyílnak kelyheik,
A föld tavasszát, éltök ifjuságát
Egy hő sohajban s könnyben érezik.
Szelíd holdfény enyhít borongó éjet
És édes dallal édesebb csók ébred
Szellők vágyó fuvalmiban;
Elaludt rég, mi fáj, zajong és fáraszt,
Csak a szerelem éber boldogan.
Ne gúnyolódj’, hogy a virág elhervad,
A szív érez csalódást és fájdalmat,
Bús száraz ág lesz mindenik,
S csak gyászos hollók serge száll reájok,
És vad szélvészek vivják, tördelik.
Csak mondhassák: virágoztam, szerettem
Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,
Enyhűltem csókon, harmaton,
S hulló levél közt, szélvészek zajában,
Tavasz szép napja, rólad álmodom.
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:
2010 május 4. | Szerző: Elkéstem
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:
– Repülj le a földre ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak,mi nekik a kincs,
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült, három nap oda volt,
várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört,
és olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
– az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
de nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fent a legnagyobb kincs,
ott lent az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz Ő már rég tudta,
a szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Édesanyám
2010 május 1. | Szerző: Elkéstem
Nagy Ferenc: Édesanyám
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Elhunyt Gaál Gabriella
2010 augusztus 4. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X