ROSSZRA VAK A SZERELEM
2007 október 30. | Szerző: Elkéstem
ROSSZRA VAK A SZERELEM
Rosszra vak a szerelem,
Örömre hajlik szüntelen,
Szeszélyes, röpke, szertelen,
S béklyókat old értelmeden.
Az álnokság titkot terem,
Hajlong óvatos-kényesen,
Mindenre vak, érdekre nem,
S bilinccsé lesz értelmeden.
(Garai Gábor)
NEM JOBB GYÖNYÖRRE KELNI FEL
2007 október 30. | Szerző: Elkéstem
NEM JOBB GYÖNYÖRRE KELNI FEL
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen át?
S nappal az ifjú, hév gyönyör
Tán szégyellné magát?
A kor s a kór mustrálja csak
A kertet éjen át;
Amíg hevít ifjú erőd,
Nappal tarold a fát.
(Gergely Ágnes)
AZ ŐSZHÖZ
2007 október 30. | Szerző: Elkéstem
AZ ŐSZHÖZ
Ó, gyümölcsterhes és szőlők levétől
Vérfoltos Ősz, ne menj még, ülj le árnyas
Tetőm alatt; itt jó, ha megpihensz,
S hangold vidám sipomhoz hangod, ó, hadd
Libbenjenek az év leányai!
Virágok és gyümölcs dalát dalold.
“A kis bimbó a napra tárja kelyhét
És szerelem fut remegő erében,
Száz virág ring a reggel homlokán és
Dúsan virul az este fényes arcán,
Mígnem a füstös Nyár dalába fog
S fejére tollas felhő hint virágot.
Gyümölcs-illatban fürdenek a légi
Szellemek, s a szárnyas gyönyör a kertben
Kóborol vagy a fákra ül s dalol.”
Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,
Majd megborzongva felkelt és a dombok
Fölött eltűnt, itthagyva drága terhét.
(Somlyó György)
2007 október 29. | Szerző: Elkéstem
Görbe törpe
háta görbe,
háza, vára,
egy nagy körte.
Megérett a körte,
leesett a földre,
kipottyant a
házából a törpe.
Sírás-rívás törpebánat
bezengi az egész tájat.
A RÓZSASZIN TÜKÖR
2007 október 29. | Szerző: Elkéstem
A RÓZSASZIN TÜKÖR
Ki mondhatja, hogy ismeri magát ?
Hiába nézed, kergeted magad,
hamarabb éred el – vagy csak hiszed –
bármelyik bújocskázó társadat…
Ki vagyok én ?
Az öncsalás : egy rózsaszín tükör…
tükör elött egy mesterkélt mosoly,
mely ösztönösen rögtön feltûnik
az arcomon, az arcodon…
Nincsen nagyobb szójáték,
mint amit
magunknak játszunk.
Minden szó kevés….!
Mennyi pokoli tévedés:
Mert bekerít eltitkolt vágyunk,
hogy ha már jobbak nem vagyunk,
legalább jobbnak látsszunk,
és ha már szebbek nem vagyunk…
jaj mégis arra várunk,
hogy tükröm, tükröm úgy hazudj nekem,
hogy elhihessem…, hogy igaz legyen.
Kamarás Klára:
Komédiás
2007 október 29. | Szerző: Elkéstem
Porondra hát, az oroszlán már éhes!
Egy krumpliorr, egy kis mosoly, de édes…
Már csetlik botlik… Milyen jó pofa!
Kihűlt a szíve, vagy az otthona?
Felejtse el, míg tart a csillogás!
Essen már hasra e komédiás!
Ha végre, végre, a függöny lehull,
üres a színpad, nincsen fény sehol,
akin a néző méltán röhögött,
reszketve sír a színfalak mögött.
Őszi illúziók
2007 október 29. | Szerző: Elkéstem
Kamarás Klára: Őszi illúziók
Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.
***
Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet , hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.
***
A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél…
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat…
MINDIG VELEM VAGY
2007 október 28. | Szerző: Elkéstem
Keresztury Dezső: MINDIG VELEM VAGY
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszahív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.
Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád ízéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
Végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.
Őszi érzés
2007 október 30. | Szerző: Elkéstem
Áporodott őszi faleveleket tapos
cipőm megkopott talpa,
megszabadult szívvel, boldogan taposok
bele a lehullott avarba.
Festő kell légy, hogy értsd
a levelek palettáján kikeveredett,
sárgánál kezdődő, vörösön, s barnán
áthaladó művészi színeket.
Nedves a talaj, s hull rám a köd,
lábamat emelni néha nehéz,
de mégis, ez is éveim része,
ez a csendes, őszi elszenderedés.
E színekben gyönyörködni csak most lehet,
egyszínű, hófehér ablakát.
minden pillanatát élvezni akarom hát,
mielőtt a közelgő tél kinyitná
Oldal ajánlása emailben
X