2007 október 28. | Szerző: Elkéstem
“Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük.
Lent várok, hogy elkaphassam őket!”
“Ne menj előttem, mert lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, mert lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere inkább mellettem és légy a barátom.”
“Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Akik mosolyogva körül hízelegnek.
A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,
De a lélek tükre nem csal meg Téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
Benne csillog meg a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
Öleld szívedre, mert az igazi Barát!”
“Kívánom, hogy váljanak valóra álmaid,
Hogy teljesüljenek a legtitkosabb vágyaid!
Kívánom, hogy kikövezett úton találd meg boldogságod,
És szeretném, ha néha eszedbe jutnának a régi jó barátok!”
MINDIG VELEM VAGY
2007 október 22. | Szerző: Elkéstem
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszahív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.
Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád ízéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
Végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.
2007 október 21. | Szerző: Elkéstem
Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elől. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el. Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem sok kifogásom lenne ellene.
Jung, Carl Gustav
ŐSZI SZONETT
2007 október 28. | Szerző: Elkéstem
Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.
Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.
Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hová levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
az asztalon, pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé.
Oldal ajánlása emailben
X