2007 október 6. | Szerző: Elkéstem |
Az érzelmek helyén nem marad más,
Csak egy fájó sebhely.
Ezt begyógyítani szinte lehetetlen.
Az érzelmeidet nem tudod irányítani,
Ebbe bele kell nyugodni!
Az álmok elvesznek, de jönnek újak,
A lelked mélyén úgy érzed, hogy elvesztél,
De nem így van!
Felcsap lelked szikláira az emlékek hulláma.
Az álom olyan, mint egy maroknyi homok,
Elfújja a szél, talán vissza se fordul.
Lelkedben felsejlik a szikla terhe,
Ez a teher nagyon sok Neked,
Talán ettől szenvedsz.
Harcolsz a boldogságodért,
Ami sokszor kudarcba fullad,
De harcolj érte!
Mert talán nem lesz több esélyed.
Az élet ad, és elvesz tőled álmokat,
De ezért is küzdened kell!
Halvány emlékek sorozatai özönlenek benned.
Mennyi megküzdött perc!
Mennyi várva várt óra!
Mennyi visszafojtott könny!
Mennyi erőnkre mért próba!
Miközben mi csak utazunk,
Utazunk tovább érzelmekbe, álmokba!
Csak egy fájó sebhely.
Ezt begyógyítani szinte lehetetlen.
Az érzelmeidet nem tudod irányítani,
Ebbe bele kell nyugodni!
Az álmok elvesznek, de jönnek újak,
A lelked mélyén úgy érzed, hogy elvesztél,
De nem így van!
Felcsap lelked szikláira az emlékek hulláma.
Az álom olyan, mint egy maroknyi homok,
Elfújja a szél, talán vissza se fordul.
Lelkedben felsejlik a szikla terhe,
Ez a teher nagyon sok Neked,
Talán ettől szenvedsz.
Harcolsz a boldogságodért,
Ami sokszor kudarcba fullad,
De harcolj érte!
Mert talán nem lesz több esélyed.
Az élet ad, és elvesz tőled álmokat,
De ezért is küzdened kell!
Halvány emlékek sorozatai özönlenek benned.
Mennyi megküzdött perc!
Mennyi várva várt óra!
Mennyi visszafojtott könny!
Mennyi erőnkre mért próba!
Miközben mi csak utazunk,
Utazunk tovább érzelmekbe, álmokba!
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nagyon örülök és köszönöm!