Októberi séta

Áprily Lajos: Októberi séta  

Ez itt a hervadás tündér-világa.  
Akartál látni szép halált velem?  
A Bükkös-erdő bús elégiája  
szép, mint a halál és a szerelem.  

Fától fához remegve száll a sóhaj,  
közöttük láthatatlan kéz kaszál.  
Az ágakról a fölrebbent rigóraj  
tengődni még a holt irtásba száll.  

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,  
holnap szél indul, döntő támadás,  
holnaputánra minden elfelejti,  
milyen volt itt a végső lázadás.  

Mint gyerta-csonkok roppant ravatalánál,  
tönkök merednek dúltan szerteszét,  
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,  
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.