2007 december 1. | Szerző: Elkéstem |

 “feküdj le egyszer csak úgy egymagad,
nézz fel az égre, s engedd el magad,
hagyd hogy a csillagok messze repítsenek,
hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen,
öleled át most azt akit szeretnél,
tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,
mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,
egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán…”

  * * *  

  “Félsz a holnaptól, pedig messze még a reggel,
sok-sok óra, míg a nap nálunk, újra felkel.
s, ha akarod, addig őrzöm még az álmodat,
te csak csendben pihenj, s a remény majd elringat…”