Éjszakák és nappalok

2007 december 19. | Szerző: Elkéstem |

Mindig csak egyedül vagyok,
És rám törnek a nappalok,
Elmerengő éjszakából,
Egyetlen igaz világból.

Éjszaka a magány is más,
Jobban hiányzik a hű társ,
Ki ma nincs, de egyszer tán lesz,
Egy napon a gondjába vesz.

Segít nekem nagy bajomban,
Kezem fogja párharcomban,
És minden napja arról szól,
Hogy kihúzzon az ős-búból.

Minden éjjel elképzelem,
Hogy milyen jó lesz majd nekem
Azon a csodaszép napon,
Mikor eljön az én lovagom.

A nappalokat utálom,
Mert örökkön csak azt látom,
Hogy mennyire reménytelen,
Amit éjjel elképzeltem

Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

E-mail címed:

Neved:

Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.