MA IS
2007 december 27. | Szerző: Elkéstem
Kállai Emőd: MA IS
Ma is itt kezdem el,
egy cseppet sem jobb, mint tegnap.
Pedig azt hittem, mára minden más lesz,
megy, épít az ember, mint a
bolond állat, ámde várában kárt tesz
még a szél is. S holnap újra
toldoz, holnap újra hiszi, hogy másnap
csendes, szép idő lesz, s nem fúj a
szél, nem mar a szó, s él akaratának
(mint a bolond ember!)
Add Tovább!
2007 december 25. | Szerző: Elkéstem
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha az Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
E. Isenhour
Soli Deo Gloria!
VALAMIT NEM ÉRTEK
2007 december 25. | Szerző: Elkéstem
VALAMIT NEM ÉRTEK
Bódás János
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a “miért”-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot:
tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed
szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét
ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát
hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!
Boldog, Karácsonyt
2007 december 25. | Szerző: Elkéstem
Lehalkul a város zaja karácsony estére
Melengeti lelkünket a kicsiny gyertyák fénye.
Megszületett a szeretet e napon,
Hogy az embereknek hitet, reményt adjon
Csillagszóró szórja fényét,
Kíván melegséget, békét,
Angyalka száll házad felett,
Hogy átadjon egy üzenetet:
Nagyon Békés, Boldog, Karácsonyt
ÉRIK
2007 december 27. | Szerző: Elkéstem
Lászlóffy Aladár: ÉRIK
Érik az esti sötétség, hogy hamarabb megalapítsam
a fehéroszlopos holnapi reggelt. Kezem vissza-
fordít mindent arra a tegnap még érzett,
holnap már újra megtalált szerelemre:
testmeleg kő, arc, kenyér közös
szentenciája ez a váratlan fordulat,
mellyel az ismerős erő naplót ír a világról.
Ó visszafordulnak majd a költemények is,
arcunk kiválik a kéziratpapírból, könyvlapokról,
régi köpenyegek kerülnek vállainkra, éhenhalt
korokból neon és libegő gyertyafény, felsüt
a ki se aludt gond vállalása, gyermekké nő
vissza az anyaszeretet és egyszer majd
minden művészet jutalmaképpen megint, vagy végül,
tájba, tettbe, csókba foglalják
a szavakat, minden óda visszaölel s
minden babér és boldogság hozzáfog
embert teremteni.
Oldal ajánlása emailben
X