KELLESZ NEKEM

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor, furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint vízcsepp néz az égre,
Irigylő vággyal vén felhőkre lát.
És hogyha feljut: titkon, lopva, félve,
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok.
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz: veled pusztulok.