Várva várlak…..
2008 február 10. | Szerző: Elkéstem |
Várva várlak
A reggelek szépek, mert még a legszörnyűbb dolgok is fényben látszanak. Nagy hibákat követtem el. A hülye pedig a saját kárán tanul, én pedig világ életemben hülye voltam. És szeretek a saját káromon tanulni, mert az erősen nyomot hagy bennem, és ha ismét hibát próbálnék elkövetni, összerándítja a gyomrom. Jó vészjelző.
Állítólag van, ami eldőlt. Szerintem pedig pihenés kell, és mély elgondolkozás. Ott lesz néhány napi felszabadultság, aztán jön a hiány, amin túl lehetne lépni, de minek? Nem értem, miért ne volna egyszerűbb átrendezni az embernek a lelkét egy kicsit. Mindenki mindig a szélsőségekre hajaz. Ha valamivel gondok adódnak, irtsuk ki! Persze, ez a legegyszerűbb. Nem volna ám sokkal egyszerűbb kicsit magunkba szállni, eltöprengeni, és rájönni, hogy csak hozzáállás kérdése. A játék az játék, és eszméletlen fontos. Az élet pedig élet. Az életet játékkal édesítjük, az a helyes. De az nem, ha az életet játékkal keserítjük!
És lásd, hogy bukik el az állítólagos önzetlen, és nagy érzelmek jegyében hogy hagyja magára a nagy érzelmek okozóját… Mi ez, ha nem a legmélyebb önzőség?
Állítólag van, ami eldőlt. Szerintem pedig pihenés kell, és mély elgondolkozás. Ott lesz néhány napi felszabadultság, aztán jön a hiány, amin túl lehetne lépni, de minek? Nem értem, miért ne volna egyszerűbb átrendezni az embernek a lelkét egy kicsit. Mindenki mindig a szélsőségekre hajaz. Ha valamivel gondok adódnak, irtsuk ki! Persze, ez a legegyszerűbb. Nem volna ám sokkal egyszerűbb kicsit magunkba szállni, eltöprengeni, és rájönni, hogy csak hozzáállás kérdése. A játék az játék, és eszméletlen fontos. Az élet pedig élet. Az életet játékkal édesítjük, az a helyes. De az nem, ha az életet játékkal keserítjük!
És lásd, hogy bukik el az állítólagos önzetlen, és nagy érzelmek jegyében hogy hagyja magára a nagy érzelmek okozóját… Mi ez, ha nem a legmélyebb önzőség?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: