2008 február 14. | Szerző: Elkéstem
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod,
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne, ha újra veled lenne,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!
(ismeretlen szerző)
Gondolatok, emlékek
2008 február 12. | Szerző: Elkéstem
Gondolatok, emlékek
Suhanó emlékek kavargó özöne,
távoli, múlt napok mosolygó gyönyöre.
Simogatás, becéző szó, hajad színe,
kezed, arcod melege s szemed fénye.
A gondolatok vidám táncot járnak,
próbálnak fényt adni a szomorú szobának.
Nehéz léptekkel jár az idő,
s megint hullni kezd az eső.
Tudom, hogy gondolsz rám,
de oly nagy lett a távolság.
Szomorú szemem szemedet keresi,
de csak az emlékekben leli…
A szeretetről pár idézet….
2008 február 12. | Szerző: Elkéstem
A szeretetről pár idézet….
” A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani.”
” Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása. “
” Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben.
De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről.
Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet!
Aktuális szerelem…
2008 február 12. | Szerző: Elkéstem
Az első csak gerjedelem, a másik kozmikus kapocs. Mert Ő az egyetlen,
az igazi, a lélektársad. Szerelmes lehetsz számtalan másikba, mondhatod és hiheted mindre, hogy ők azok, de ezek csak állomások, mérföldkövek.
Végül úgyis kiderül, hogy megint nem ő volt az, hanem csak hasonlított rá.
És ahogy te keresed Őt, Ő is ugyanúgy keres téged. Az is lehet, hogy már ismered, de még nem értetek meg egymásra és hosszú évek múlva ismeritek fel igazán egymást.
Természetesen nem ő a megtestesült tökéletesség, butaság ezt hinni.
Inkább azt mondanám, ő a hozzád legjobban illő, a másik feled, a részed.
Nem kiválasztani kell egyet a sok közül, hanem újra megtalálni, felismerni azt, aki mindig hozzád tartozott, és akihez mindig tartoztál. A külseje, pedig részletkérdés, nem véletlenül különböznek az ízlések.
Úgyis olyan, amilyenre vágysz, hiszen nem véletlenül vágysz pont olyanra.
Aki pedig kompromisszumot köt és megmagyarázza magának, hogy a szerelem úgyis elmúlik, ez törvényszerű, az nem csak magától veszi el a boldogságot, de a valódi párját is elzárja magától és valaki más párját is elveszi, így máris négyen lesznek magányosak, ha mégoly nagy is a tolerancia, meg a szeretet. Szerintem a szeretet a barátoknak, rokonoknak való, a Párodat szerelemmel szeresd!
Ha már nem érzed a szerelmet, akkor nem ő volt az Igazi. Mert Őt sohasem unhatod meg!
Van értelme az életnek !
2008 február 12. | Szerző: Elkéstem
Van értelme az életnek !
Veszed egyik lépést a másik után,
a megoszokot rutin szerint telnek napjaid. Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.
Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,
nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,
mert ezek csak röpke kielégülést hoznak, de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.
Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?
S nem megszokásból, számításból tetted,
de szívből felfakadó jajdulással,
hálával, örömmel vagy belső földindulással.
És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?
Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?
Hogy valaki számára igazán fontos vagy?
S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?
Esténként, amikor lefekszel. visszanézel-e napodra?
Megvizsgálod-e, hogy mit tehettél volna jobban?
Tűzöl-e ki célokat a munkádra, s kapcsolataidra?
Vagy csak élsz bele a világba, mint a vidra?
De az embert az állati létből valami kiemeli.
Nem csak tudattalanul, ösztönösen éli életét,
de folyton kutatja, keresi értelmét.
Ha még nem tudod, miért is élsz,
kezdd azzal, hogy megfigyeled tetteid,
S hogy Te magad adsz értelmet életednek,
felismervén, hogy mi lakozik Benned.
Nehéz úgy szeretni….
2008 február 11. | Szerző: Elkéstem
Egy kis virág is okozhat nagy zavart,
Néhány ostoba szó szörnyű bajt.
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember nem menekül.
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
Amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.
Távol tart egy félénk mozdulat,
S a vallomáshoz nincsenek szavak.
Valahogy mindig rosszkor érkezünk,
És néha magunk elöl is megszökünk.
Nehéz úgy szeretni, ahogy az jó,
Ahogy az örömmel elfogadható.
Nehéz szeretni okosan, józanul,
Szeretni sajnos senki nem tanul.
A közeledés is félreérthető,
S a hazugság is lehet megnyerő.
Néha túlérzékenyek vagyunk,
Máskor meg a büszkeség a bajunk.
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
Amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul, mert
Szeretni sajnos senki sem tanul.
Későn jött szerelem
2008 február 14. | Szerző: Elkéstem
“Hideg láng, dermesztő parázs,
forró szellő, fekete ragyogás,
tengerét lázasan kereső áradat,
el nem fogadott égő áldozat.
Fájdalmat esőző derűs kék egem,
félelmekkel terhes bársony éjjelem,
ködbe burkoló fényes nappalom,
szomjat nem oltó friss patakom.
Meleget nem adó lobogó tüzem,
fullasztva hömpölygő lágy tengerem.
Élesre csiszolt sebző gyémántom,
szúró tövisű gyönyörű virágom,
forró csöppekben olvadó jégcsapom,
elérhetetlen fényes kék csillagom”
Oldal ajánlása emailben
X