Fojtogató szeretet

Zakkant mamlasz zaklat
bódult szava zuhog

Talán kérdése is fáraszt


eltűrni ezért nem tudod

Egyre ömlik tolul a szó

zokog az elméd tőle

Tevagy talán az utolsó

ki kitérni tud előle

Ködös tekintete követ

szava már mélyen zakatol

Barlangban törnél követ

talán ott érhetne utol

Szádon a válasz ül belül

zárt fogad közt sziszeg

Felé is fordulsz egyedül

a kezét kezedbe veszed

Nyugalom árad és vadul

tüdőd is sípolva rezeg

Sírásod csendesen koldul

egy csipetnyi szeretetet

Tovább a blogra »