Ha sírni látod a bohócot
2008 április 19. | Szerző: Elkéstem
Ha sírni látod a bohócot
Fájnak az elmúlt idők letűnt királyai
És nehezen hiszem el,
Hogy senki semmit nem követel belőled
S az én volt udvarom csacska hölgyei is
Ugyanúgy fájnak nekem
Hisz mind megannyi tévedésem
Lehet, néha értelmetlenül sírok
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem
Ha érzi, hogy ő is tehetetlen…
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed
Legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted
Feszít néha belülről egy fájdalombuborék
És nehezen múlik el
Ha nekem egyedül kell elűznöm
Hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék
És komolyan is veszem
Látod ezért könnyezem
Lehet, néha értelmetlenül sírok
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem
És megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy ő is tehetetlen
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed
Legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted…
NUR EIN WORT
2008 április 19. | Szerző: Elkéstem
Mi volt eddig? Próbáljuk jobb szavakkal.
Ahogy használtuk őket, nem hatott.
Biztos volt fontos is. Csak elfeledtem.
Hát te? Te sem tudsz semmi biztatót.
Elmondanád, múltkor miről beszéltem?
Idéznél szó szerint egy délutánt?
Mit szóltam hozzád épp tavaly ilyenkor?
Honnan lett értelmes, mi összeállt?
Az első szó mi volt? A mondatok?
Milyen szavakkal súgtam, hogy szeretlek?
S vajon miket hallottam válaszol?
Könnyűnek tűnnek. Végül is lecsengtek.
Találj meg egyet. És azt csak nekem.
Vagy mondjam én előbb? Épp lenne rá ok –
de most te jössz. Olyan fáradt vagyok.
Ne gondolkodd túl, mert még elhibázod.
Tudod, hogy választhatsz, én is tudom.
Mi lenne jobb? Melyik gyötörne jobban?
Hogy rontsál. Szinte ennek drukkolok.
Hangozzék bár kegyetlenül, unottan.
Egy szó elég. Nem értem félre majd.
Ami eszedbe jut – pont az legyen.
Mondd ki!
De jól vigyázz. Végül még elhiszem.
(Karafiáth Orsolya)
Álmok kellenek
2008 április 11. | Szerző: Elkéstem
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!
Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint…
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.
Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!
Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.
Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek…
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!
Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól…
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.
Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jóéjszakát!
Harcos Katalin
Bátorság
2008 április 11. | Szerző: Elkéstem
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle.
Mert azt hiszem, ez az igazság.”
(Márai Sándor)
Várok rád
2008 április 11. | Szerző: Elkéstem
mikor nem lehetsz velem.
S arra gondolok,
hol vagy, hol lehetsz.
Mit csinálsz most éppen,
mit érint kezed.
Mi az mit gyöngéden,
símogat szemed.
Arra godolok;
de jó lesz nekem.
Ha ismét, ha megint,
foghatom kezed.
2008 április 10. | Szerző: Elkéstem
..”az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik , tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek ismered az értelmét, minden olyan félelmetesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség.
Aztán megöregszik a tested: nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre.
S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság: s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. “
Nem rombolok….még építeni szeretnék!
/Márai igazsága/
Az álmok
2008 április 10. | Szerző: Elkéstem
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden – mi itt nem – lelhető
ott vagyunk Isten is – világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki` van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz – jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök… –
Az álmokban így van mind –
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!
(Őri István)
ÉLETMŰVÉSZ !
2008 április 21. | Szerző: Elkéstem
Elfogadni tudni a boldog napokat,
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést,
sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel,
nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsin nélkül.
Ez hát az erény, most kérdem én,
Oldal ajánlása emailben
X